A művelődési házban tartott ünnepségen Hajmáskér több generációja is képviseltette magát, a kisiskolás korú gyermekektől a nyugdíjasokig, akik az ünnep fényét emelő kulturális műsorokról is gondoskodtak.
Ovádi Péter beszédében úgy fogalmazott, 1956 hősei, az egyszerű diákok, munkások, asszonyok és persze a katonák nem felettesük utasításra, hanem a becsület parancsára fogtak fegyvert. Tudták, hogy a szabadságért nem könyörögni kell, hanem meg kell küzdeni érte.
Kiemelte, hogy a magyarság mindig akkor volt legerősebb, amikor kiállt önmagáért, amikor nem engedte, hogy mások mondják meg, hogyan éljen a saját hazájában.
Ovádi Mindszenty József bíborost idézve – „a nemzet szabadon akart dönteni sorsa felől” – elmondta, a magyarok, nem tűrik, ha kívülről akarják megmondani, hogyan éljenek. Nem kérnek a gyámságból, a befolyásból, a megmondókból. Ahogy 1956-ban, úgy ma is a legnagyobb erejük a közösségeikben rejlik.
„A sors fintora, hogy ma ugyanúgy meg kell védenünk ezt a függetlenséget, ahogy 56-ban is, igaz, már nem fegyverrel tankok ellen, sokkal inkább a politika harcmezőjén. De az nem vitás, hogy ugyanúgy azokért az értékekért kell küzdeni, amelyekért 56-ban is küzdöttek nemzeti hőseink. A szabadságunkért, a szuverenitásunkért, a nemzeti önállóságunkért. De mi ma sem engedhetjük, hogy mások döntsenek arról, hogyan élünk a hazánkban, kikkel barátkozunk, kit engedünk be és kit tartunk az ajtón kívül. A saját jövőnk a saját kezünkben kell, hogy legyen. 1956 hősei az életüket adták mindezért. Nekünk elég, ha becsülettel kiállunk az általuk kivívott értékek mellett.” – Zárta gondolatait Ovádi Péter, majd a jelenlévőkkel együtt közösen gyújtottak gyertyát a közeli emlékműnél.
