Csupán egyféle módon születhet békeszerződés Ukrajnában záros határidőn belül, ha az oroszok fölényes győzelmet aratnak, az ukrán vezetés pedig rá lesz kényszerítve a szerződés aláírására. Erre viszont rendkívül kicsi az esély. Sokkal nagyobb a realitása, hogy a konfliktus befagy, a harcok pedig csak fegyverszünettel érnek véget. Pont, ahogy Észak- és Dél-Korea esetében is történt 1953-ban, a két ország hivatalosan azóta háborúban áll egymással, mivel nem lett véglegesen lezárva az a konfliktus sem.
Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének programvezetője hétfőn volt a Mathias Corvinus Collegium veszprémi képzési központjának vendége, hogy mindenfajta érzelem és szimpátia nélkül értékelje az ukrán helyzetet, hiszen szerinte a világ történéseinek semmi köze ezekhez az érzelemvezérelt dolgokhoz.
Ezt egyedül az unió vezetői nem látták be eddig, akik, ahogy Demkó fogalmazott, szent ügynek tekintik Ukrajna támogatását, még akkor is, ha ez mindenfajta racionalitásnak ellentmond.
Úgy tesznek, mintha az ő ideológiai világképük lenne a megkérdőjelezhetetlen igazság. Azt mondják, hogy a történelemnek van jó és rossz oldala.
Ennek érdekében pedig még saját szabályaikat is hajlandóak felrúgni, hogy például Magyarország különutas véleményével ne tudja gátolni Ukrajna EU-csatlakozását, holott erre az EU évtizedes szabályrendszere lehetőséget adna minden országnak.
Abban a pillanatban, amikor kényük szerint írják át a törvényeket, az EU megszűnik jelenlegi formájában.
Persze Ukrajnának minden joga megvan, ahogy Európa bármelyik országának, hogy csatlakozzon az unióhoz. Ahogy a már csatlakozott országoknak is, hogy eldöntsék, kivel szeretnének egy közösséget alkotni és hajlandóak-e egy másikért feladni saját előnyeikből, hangzott el az előadótól.
Márpedig Ukrajna esetében számos olyan téren kellene feladni egyes országoknak, köztük Magyarországnak is a saját érdekeit, amelyek nem csak időszakos nehézségeket jelentenének az országnak, hanem alapjaiban változtatnák annak gazdasági, társadalmi és biztonságpolitikai stabilitását.
Hiszen Ukrajnával együtt a saját konfliktusa is bekerülne az EU-ba, valamint az ukrán mezőgazdaság bevételével – Ukrajna világszinten is az egyik legnagyobb, jó minőségű termőterülettel rendelkezik – a magyar gazdák kilátástalan helyzetbe kerülhetnének a piacon. Ráadásul az ukrán mezőgazdaság nagyvállalati monopóliumok kezében van és ipari termelésre vannak berendezkedve.
Demkó Attila több európai példát is hozott, hogy egy korábbi háborús ország a harcok lezárulta után mikor csatlakozott az EU-hoz. Szlovéniának és Horvátországnak is bő tizenöt évre volt ehhez szüksége, ráadásul ezek az országok a háborújuk ellenére is jóval fejlettebbek voltak, mint amilyen Ukrajna.
Aki elhiszi, hogy Ukrajnát fel lehet venni 5-10 éven belül az EU-ba, az vagy hazudik, vagy nem ért hozzá.
Az előadó feltette azt a kérdést is, amit ritkán, vagy egyáltalán nem szoktak feszegetni a nemzetközi konferenciákon: Vajon Ukrajnának megérné az EU-csatlakozás? Ezt elsősorban demográfiai oldalról közelítette meg. Ukrajnában utoljára 2001-ben volt hivatalos népszámlálás, akkor 44 millió ember élt az országban. A folyamatos fogyás, valamint a háború elől menekülők miatt ez a szám jelenleg 25-29 millió fő körül lehet szerinte, egy EU-csatlakozás viszont még inkább kiüresítené Ukrajnát.
Végezetül egy nézői kérdés azt feszegette, van-e esély arra, hogy a Zelenszkij által vezetett kormányt belülről, az ukrán nép puccsolja meg? Demkó Attila maradva a száraz tényeknél elmondta, az ukrán elnök támogatottsága a feltételezések szerint hatvan százalék körül lehet. Az tévhit, hogy az ukránok között több lenne mostanra az oroszbarát ember, ezért a saját hatalma szempontjából az is kockázatos, ha területi engedményekről kezd tárgyalni. A hadseregben, főleg az azovi egységeknél jelentős nacionalizmus él, ha belülről jön a változás, akkor az inkább a szélsőjobboldali irányba történhet Demkó szerint, hozzátéve, hogy ez is csupán egy forgatókönyv, jelenleg megjósolni nem lehet, hogy melyik megy végbe a valóságban is.
