Isten hozta elnök úr a Fehér Házban! címmel hamarosan megjelenik Kiss Rajmund könyve, amiben Trump második megválasztásáig vezető utat, valamint az azóta történt eseményeket mutatja be a sokat látott magyar diplomata, aki Szingapúrtól Oxfordon át az amerikai politikai agytröszt irodáiig sok helyen megfordult már. Az itt történtek pedig ritkán, vagy egyáltalán nem kerülnek be a vezető hírek és elemzések közé, most viszont több olyan kulisszatitkot is elmesélt, amelyek néha egészen más megvilágításba helyezik az olyan eseményeket, mint például Biden visszalépése, vagy az orosz-ukrán háború.
Kiss Rajmund a veszprémi MCC meghívására érkezett a városba, hogy a helyi közönség előtt meséljen az USA-ban az elnökválasztási kampány során átélt élményeiről.
Különös volt, amikor a demokrata körök felől már májusban érkeztek olyan hírek, miszerint Bident „le fogják venni”, pedig akkor még meg sem történt a Biden szempontjából csúfos kudarcba fulladt június 27-ei elnökjelölti vita, ami sok elemző szerint megpecsételte, hogy a demokraták Kamala Harris-re cseréljék az idős elnököt. A júniusi vita egyébként az USA történetének legkorábbi vitája volt, szintén nem véletlenül. Mivel a demokrata körökben már előtte tudták, hogy Biden képtelen lesz végig csinálni a kampányt, minél előbb indokot akartak találni a visszaléptetésére, hogy fel tudjanak építeni egy új jelöltet, a korábbi alelnököt.
Kamala Harris alelnöki szerepe is érdekesen alakult a Biden-adminisztráció alatt, mutatott rá további érdekességekre Kiss Rajmund. Ahogy ő mondta, az amerikai alelnök szerepe a gyakorlati kormányzásban elhanyagolható, a legfontosabb funkciója az, ha az elnök meghal, vagy lemond, akkor automatikusan legyen egy ember, aki átveszi a helyét. Ezzel szemben Biden négy éve alatt Harris számos olyan feladatot kapott, ami a korábbi alelnököknek nem volt privilégiuma. Például rábízták, hogy tartsa kordában az illegális migrációt, ez olyan jól sikerült, hogy 12 millióan lépték át az USA határvonalát ebben az időben illegálisan.
Kiss Rajmund kitért még egy Bidenhez köthető politikai gesztusra, pontosabban annak hiányára. Az USA-ban a novemberi elnökválasztás után néhány hónapig még az előző adminisztráció marad pozícióban. Ezt hívják „béna kacsa” időszaknak. Ilyenkor a leköszönő elnök – amennyiben új elnök nyerte a választást – már nem hoz jelentős döntéseket, az átadás-átvétel zajlik éppen. Biden viszont az utolsó döntéseivel még odaadott 5 milliárd dollárt Ukrajnának a háborúra, annak következményeivel viszont pár nappal később már Trumpnak kellett elszámolnia.
Bidenről egyébként az hírlett az amerikai politikai körökben, hogy egy nap csak három olyan órája van, amikor tiszta szellemmel tud döntéseket hozni, erről számos kínos felvétel is árulkodik az interneten. De, hogy olykor mennyire más kép alakul ki egy elnökről a médiában, mint, amit a valóság, arra Barack Obama a jó példa, akiről szintén az a hír járta, hogy még a saját, közvetlen minisztereivel sem kommunikált, stílusa lekezelő volt inkább, a médiában viszont pozitív kép alakult ki róla.
J. D. Vance, az USA jelenlegi alelnöke is „olyan jól bánik a kamerával, mint Szoboszlai a labdával” – fogalmazott Kiss Rajmund. Amerikában márpedig ez mind fontos tényező, a külső, a megjelenés, a karizma.
Vance politikai habitusát, aki még nem ismerte volna, az is ízelítőt kapott belőle, amikor Trumppal együtt, kamerák kereszttüzében fogadták Volodimir Zelenszkijt a Fehér Házban. Ezen a megbeszélésen aztán Trump, de főleg Vance verbális szőnyegbombázást intézett az ukrán elnök felé, mint a háború eszkalációjáért felelős személy felé.
Kiss Rajmund ennek kapcsán külön kitért az orosz-ukrán háborúra is, amit a holtpontról csak tárgyalások útján lehet kimozdítani szerinte. Ahogy fogalmazott, nem kell szeretni Putyint, viszont muszáj egy asztalhoz ülni vele.
Az Oroszország elleni szankciókat szerinte az ország könnyen kiheveri, az viszont évtizedekben mérhető sebet ejthetett az orosz emberekben, hogy amíg korábban orosznak lenni vagy Oroszországba utazni trendi és népszerű volt, mostanra a ruszofóbia teret nyert és az átlagemberek szintjén is érzékelteti a hatását az oroszok megvetésében.
Ugyanakkor ez is kevés lesz ahhoz, hogy Putyinra kívülről nyomást gyakoroljanak a Nyugatról, erre csakis szemtől szemben, tárgyalóasztalok mellett, egyenrangú félként van lehetőség, húzta alá Kiss Rajmund.



