Mi volt a polgármester kérése, amikor megbízta a fenntarthatósági tanácsnoki feladatokkal?
Szabad kezet adott. Annyit mondott, hogy a lehetőségeket, amit Veszprém viszonylatában látok, ragadjam meg és foglalkozzam velük.
Mi volt a legelső teendője?
Újra elolvastam A-tól Z-ig az ide vonatkozó stratégiákat, például Veszprém Fenntartható Városfejlesztési Stratégiáját, a Fenntartható Energia és Klíma Akciótervet, vagy a Zöldfelületi Stratégiát.
Olvasmányos anyagok voltak?
Szakmailag abszolút.
Kovács Áron
De ön elsősorban politikus, önkormányzati képviselő. Nem lenne szerencsésebb, ha egy ilyen szerteágazó terület, mint a városi fenntarthatóság élére inkább tudományos szakember kerülne?
Végzettségemet tekintve tőlem sem áll távol a környezetvédelem és a fenntarthatóság, de ami sokkal fontosabb ennél, hogy az én munkafilozófiám az, hogy magam köré gyűjtsem és egy asztalhoz ültessem azokat a szaktekintélyeket, akik Veszprémben élnek és tevékenykednek, és szakmai nívójuk, valamint elhivatottságuk a közös célok iránt megkérdőjelezhetetlen. A Pannon Egyetemet mindenképpen ki kell emelni, mert ők egy olyan stabil szellemi hátteret adnak, amivel Veszprém nagyon sokat nyer a fenntarthatósági törekvéseiben. De például korábban már létrejött egy munkacsoport egy EU-s projekt, az URBACT IV – BiodiverCity keretén belüll, amiben az egyetem mellett városi intézmények és civil szervezetek is benne vannak. Ezt a szakmai műhelyt sem szabad hagyni széthullani. Ami pedig az én szerepemet illeti ebben, ha kell szervezek, lobbizok, de ha arra van szükség, hogy hátra lépjek és a tudományos szakmaiság kerüljön előtérbe, akkor azt is megteszem.
Honnan indul Veszprém, amikor az a cél, amit már a polgármester is többször elmondott, hogy legyen a város társadalmi és környezeti szempontból is Európa top élhető városa?
Természeti adottságaink jók. A többi magyar városhoz képest például a zöldfelületek aránya Veszprémben kiemelkedően magas.
De mindez nem számít majd, amikor a klímaváltozás miatt kiszárad minden.
Ezt azért vesézzük ki jobban, mert fontos megérteni, hogy mi, miért történik és akkor az erre adható válaszokat is jobban látjuk. El kell fogadni, amit az időjárásban régóta tapasztalunk, miszerint hosszú, száraz időszakok vannak, majd a csapadék egyszerre, nagy mennyiségben zúdul le ránk, az nem fog változni a jövőben sem. Ez az aránytalan csapadékeloszlás pedig egyáltalán nem kedvez a városi növényzetnek. Arról nem is beszélve, hogy a leburkolt felületek aránya is jelentősen megnőtt az elmúlt harminc évben, igazodva a mindennapi igényekhez, de nem a klímaváltozás kihívásaihoz. A csapadékvíz elvezetésében még hosszabb, már-már történelmi korokat is átívelő trendeket kellene átírni. Százötven éven keresztül az volt a mondás, hogy a csapadékvíztől mihamarabb szabaduljunk meg, vezessük ki a városból mesterséges vagy természetes csatornákon keresztül. Emiatt a Séd medre is sok helyen ki van kövezve. Mindezek, amikor már a saját bőrünkön érzékeljük a klímaváltozás hatásait, már egymásba érő problémaként jelennek meg, amire reagálnunk kell és változtatni rajtuk.
Hogyan?
Nyugat-Európában már sok helyen bevett szokás, hogy a lehulló csapadékot igyekeznek helyben tartani. Ezt a csapadék szikkasztásának hívják. Több módszer is van erre, például víztározók építése, de egy németországi városban láttam, hogy a várost átszelő folyó mellé építettek egy másik, a természetes medernél némileg magasabb medret is, ami nagyobb vízállásnál feltöltődik, az aszályosabb időszakban pedig megtartja a vizet. Az egésznek az a lényege, hogy tovább ott maradjon a csapadék, táplálja a talajvízszintet, ami a növényzetnek sokkal kedvezőbb.
Viszont Veszprémnek nincs folyója, csak egy kis patak szeli át, a város nagyrésze pedig egy dolomitsziklára épült.
Valóban, nálunk az elszivárgás jelentős, így még nehezebb feladat a vízmegtartás, de közel sem lehetetlen. Léteznek esőkertek, ezeket szeretnénk meghonosítani nálunk is, ami nagy lépés lenne a csapadékvíz megtartásában. Képzeljünk el egy vízgyűjtő területet, aminek a legmélyebb pontján létrehozunk egy mélyedést, amit aztán megfelelő rétegezéssel feltöltünk. Ez a rétegezés lesz a kulcs, hiszen a csapadékvíz ezen a helyen néhány nap alatt, lassabban szivárog el a rétegek között. Ez táplálja a talajvizet, azon keresztül a növények gyökereit. De, hogy további előnyöket soroljak az esőkertek mellett, a mikroklímát is javítják azzal, hogy optimalizálják a vízháztartást.
Az egyik tervezett esőkert mellett az Erzsébet-ligetben, az Alsóvárosi temető alatt
De ehhez gyakorlatilag a város összes mélyen fekvő pontját fel kellene túrni és esőkerteknek megfelelő rétegekkel feltölteni.
Alapos felmérés szükséges annak megállapításához, hol érdemes kialakítani esőkertet, de ahol megfelelőek a körülmények, ott mindenképpen érdemes megvalósítani, mert a saját kiterjedésénél jóval nagyobb területre is kedvező hatást gyakorolhat.
És akkor elköszönhetünk a kiszáradt növényektől Veszprémben?
Maradjunk reálisak, hiszen ez a fenntarthatóság lényege, szóval inkább azt mondanám, az a cél, hogy egyre kevesebb ilyen terület legyen a városban. De, ha már a gyepgazdálkodás közvetetten szóba került, ott is komoly, elsősorban logisztikai átalakításokat tervezünk. Elsőként a város külső területein, például bevezető utak mentén. Jelenleg a VKSZ Zrt. munkatársai egy előre meghatározott metódus szerint kaszálják a füvet. Ezt a fűnyírási naptárt szeretnénk kiváltani egy úgynevezett reaktív gyepkezeléssel. Ennek a lényege, hogy folyamatosan figyeljük az időjárást, a csapadék mennyiségét és a növényzet fajtáját és állapotát. Mindezek tükrében határoznánk meg, hogy mely városi területet mikor kaszáljuk le. Lehet, hogy valahol kéthetente aktuális lesz, máshol hónapokig nem. Ezzel egyébként jelentős költségeket is megtakaríthatna a városüzemeltetés, amivel más zöld-projekteket tudna finanszírozni.
Ez a Vadvirágos Veszprém program kiterjesztése lenne?
Lényegében igen, de ezeken a felületeken kevesebb közvetlen beavatkozás történne, mint a Vadvirágos Veszprém parcelláiban. Eredményként viszont ugyanúgy érvényesülnek az olyan ökológiai előnyök, mint például városi biodiverzitás növekedése vagy a mikroklíma javulása, a hősziget hatás csökkenése.
Tehát esztétikum helyett praktikum a fő irányelv?
Ez szerintem nem esztétikai kérdés, inkább hozzáállásbeli. Az, hogy csak az egyenletesen alacsonyra nyírt gyep néz ki jól, a régi úri kastélyoknál terjedt el először még évszázadokkal ezelőtt. Ők megtehették azt, hogy nem paradicsomot vagy más zöldségeket termesztették a ház körül ágyásokban, hanem dísznövényeket a makulátlanra lenyírt füves kertjükben, amit folyamatosan öntöztek. A jómód és gazdagság kifejezése volt, ami aztán a polgárosodás korában teret nyert a szélesebb társadalomban is. Én nem vitatom, hogy mindez nagyon szép és esztétikus tud lenni, de csak addig, amíg élénkzöld. Ha beköszönt az első aszályosabb időszak, ez a tökéletesre nyírt gyep kiszárad, megsárgul és arra már senki nem fogja azt mondani, hogy szép. Ahogy egy mezei virágokkal gazdagon beterített rétre sem mondja senki, hogy csúnya, amileneket szeretnénk Veszprémbe. Ez csak szemléletmód kérdése, egy paradigmaváltás, amivel szeretnénk alkalmazkodni a klímaváltozáshoz.
Milyen fogadtatásra számít a lakosság részéről?
A veszprémiek törődnek a lakhelyükkel, ez szerintem vitán felüli. Számos szemléletformáló programot valósítottunk már meg, amelyekre mindig nagy volt az érdeklődés, viszont azt is látni kell, hogy a gyakorlatba nem mindig mennek át ezek. Talán eddig óvatosabbak voltunk, nem éreztük a szükségét, hogy megtegyünk egy nagyobb lépést ezen az úton. Viszont 2025-re olyan szintre jutottunk a csapadékmennyiség és az aszályos időszakok számában, hogy muszáj egy nagyobb, vagy több kisebb lépést tennünk közösen, különben úgy meg fog változni a város karaktere, hogy tényleg rá sem fogunk ismerni.
