Carlo Acutis személye Magdival együtt bizonyíték arra, hogy az egyház nem ragadt le kizárólag a középkorban élt szentek tiszteleténél, sőt, a modern kori szentek kulcsszereplői a katolicizmus huszonegyedik századi megújulásának, amit oly sokan emlegetnek, mint pozitív jelenség, és aminek Ferenc pápa sokak szerint az egyik legfőbb előremozdítója volt.
A tavasszal elhunyt egyházfő volt az, aki Carlo Acutis és Bódi Mária Magdolna szentté, illetve boldoggá avatásáról döntött. (Hogy a kettő között mi a különbség, arról ebben a cikkünkben írtunk bővebben Bódi Mária Magdolna példáján keresztül.)
A katolikus egyház körülbelül tízezer boldogot és szentet tart nyilván szerte a világon, viszont közülük kevés olyan van, aki olyan fiatalon kapta meg ezt a tiszteletet, mint Carlo Acutis. A fiú ugyanis még nem töltötte be a tizenhatodik életévét, amikor 2006 októberében leukémiában meghalt. Az addigi élete viszont külső szemmel egy érdekes elegye volt a mély keresztény spiritualitásnak és a korának megfelelő világi életnek.
Carlo Acutis
Carlo Acutis 1991-ben Londonban született tehetős olasz szülők gyermekeként, majd nem sokkal később Milánóba költözött a család. Kisgyermekként főleg különböző dadák viselték a gondját. Az egyikük később arról számolt be, hogy amikor a kis Carlo óvodás volt, más gyerekek sokszor bántották jámborsága miatt, de ő egyszersem vágott vissza nekik. Egyszerűen túl jó volt hozzá – mondta a dada.
Ezt a tulajdonságát az iskolai évek alatt sem vesztette el. Arról is hiteles beszámolók vannak, hogy nehezebb sorsú osztálytársainak időről időre megpróbált segíteni, volt olyan eset, amikor áthívta magához azokat a társait, akiknek tudvalévő volt, hogy szülei válófélben vannak és hosszú beszélgetéseken keresztül próbálta kitartásra bíztatni őket. De ugyanígy megtörtént az is, amikor születésnapjára több játékot kapott, azokat elvitte a kapucinus szerzetesekhez, hogy ők segítsenek odaadni olyan gyerekeknek, akiknek ez nem adatik meg.
Carlo Acutishoz a természet is közel állt. Ebben közel állt Bódi Mária Magdolnához. A fiú édesapja mesélte el azt, hogy a kis Carlo rendszeresen tömte tele a zsebeit az utcán eldobva talált cigarettacsikkekkel és zacskókkal, de a közös családi hajózások alkalmával is sokszor búvárkodott azért, hogy a tengerfenékről összegyűjtse a szemetet.
A számos jócselekedet mellett Carlo személyes érdeklődésében és hobbijaiban nem tűnt ki társai közül. Szeretett számítógépes játékokkal játszani és különösen nagy tehetsége volt az informatikához.
Amellett, hogy több karitatív kezdeményezés honlapjának programozásában segített, saját indíttatásból elkészített egy olyan online katalógust, ami az eucharisztikus csodákat és Mária-jelenéseket foglalta össze a világ minden pontjáról. Ez a honlap a mai napig elérhető, többek közt magyar nyelven is.
Carlo Acutist 2006. október 1-jén torokgyulladással vitték kórházba, gyorsan romló állapota után viszont hamar kiderült, hogy promilocitális leukémiában szenved. Miután a kórházban megkapta a betegek kenetét, október 11-én agyvérzést kapott, majd másnap meghalt, mindössze tizenöt évesen.
Állítólag édesanyjához a következő mondatot intézte a halálos ágyán: „Anya, ne félj! Amióta Jézus emberré lett, a halál átjáró lett az élet felé, és nem kell menekülnünk előle. Készüljünk fel arra, hogy az örök életben valami rendkívüli dolgot tapasztaljunk meg!”
Carlo Acutis ravatalja
Ravatalához, amit a szülői házban állítottak fel tömegek érkeztek, olyan emberek is, akik nem ismerték őt személyesen. Közöttük volt két nő, az egyikük végstádiumos daganattal küzdött, a másiknak pedig orvosi igazolása volt arról, hogy nem lehet gyereke. Mindketten Carlo közbenjárásáért imádkoztak. A rákos nőnek alig pár nappal a temetés után felszívódott a daganata, a meddő nő pedig kilenc hónappal később egészséges csecsemőnek adott életet.
Ezek a katolikus egyház által igazolt csodák is szerepet játszottak abban, hogy Carlo Acutist 2020-ban boldoggá avatta az egyház, 2025. szeptember 7-én pedig megtörtént a szentté avatása is.
