Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2025. december 5. Vilma
Veszprém
6°C
2025. december 5. Vilma
Veszprém
6°C

Az egyik legszebb balatoni templomnak van a legtragikusabb múltja

2025. március 30. 13:31
A település már nem létezik, a templomának falai viszont a mai napig őrzik az egykori balatoni emberek tragikus történetét. Kis túlzással magyar Stonehenge-ként is hivatkozhatnánk az Aszófő mellett a nádas közvetlen közelében megbújó középkori épületre, nem feltétlen rejtélyei miatt, sokkal inkább a napéjegyenlőség idején tapasztalható érdekes fényjáték miatt. De mi köze a rómaiaknak ehhez a keresztény templomromhoz?

A középkori Magyarország térképét böngészve többször találkozhatunk Kövesd nevű településekkel. Ez az elnevezés a területük földrajzi adottságaira utalt, az egyik ilyen kis falu pedig közvetlenül a Balaton partján, a mai Aszófő helyén terült el. A tihanyi apátság birtoka volt, a kövesdieknek pedig egy temploma is volt, amit a tizennegyedik században említettek először, pontosan annak papjáról maradtak fent írásos emlékek. Építését valamikor 1260-1270-es évekre datálják.

Bár Kövesd mára teljesen eltűnt a térképről – ennek okaira hamarosan rátérünk – a temploma ma is megtalálható Aszófő mellett, nem sokkal a vasúti megálló alatt, közvetlenül a nádas mellett. A 71-es főútról egyszerűen meg lehet közelíteni autóval is, majd a természetvédelmi terület határát jelző tábla után gyalogosan alig száz métert megtéve már a boltíves ajtó alatt találhatja magát bárki.

Az egyhajós, egyenes szentélyzáródású, keletelt, sekrestyés kis templom alapjai és főfalai a mai napig állnak, viszont néhány generációval korábban élt történeti kutatók feljegyzéseit átvizsgálva még több, ma már nem látható részlet is előtűnik az épületről.

Rómer Flóris, a neves magyar archeológus a tizenkilencedik században még feljegyzett egy Szent Kristófot – az utazók védőszentjét – ábrázoló falképet a templomból. Ez mára teljesen eltűnt, a főhomlokzaton viszont még megtalálhatók az eredeti, csúcsíves és gömbökkel díszített ívsoros párkány maradványai. Ezek valószínűleg körbefutottak az építmény homlokzatán.

Ugyanígy látszódnak még a templomhajó nyugati végében az egykori karzat pilléreinek és boltozatainak nyomai is, a szentély mellett az északi oldalon pedig a sekrestyének a maradványai és a falazott oltár alapjai is megmaradtak.

Habár a nyomai már nincsenek meg, de a történészek szerint a kövesdi templomnak fénykorában tornya is lehetett.

A területen a huszadik században végeztek átfogóbb feltárásokat, ekkor találtak rá egy olyan leletre is, ami évszázadokkal megelőzte Kövesd létrejöttét.

A templomtól északra egy római villa alapjainak maradványait mutatta ki a földradar, ugyanitt egy korabeli vízvezeték nyomait is megtalálták, ami az épület fürdőjét láthatta el vízzel.

Sőt, a szentély oltára alatt találtak egy felirat nélküli római oltárkövet, valamint cseréptöredékeket is, még inkább megerősítve azt, hogy már bőven a honfoglalás előtt éltek emberek ezen a festői területen, a későbbi templom pedig az ő házuk alapjaira épülhetett.

Kövesd végérvényesen a tizenhatodik században tűnt el a térképről. Ez a török harcok korszaka, a kövesdiek sorsát is ez pecsételte meg.

Veszprémet a törökök 1552-ben foglalták el, viszont ezután a pasának többször szembe kellett néznie a Gyulaffyak támadásaival. Bosszúját a török vezér a balatoni településeken élte ki, amiket kifosztottak, feldúltak. A kövesdi emberek a templomukba menekültek a törökök elől, akik viszont elkezdték ágyúzni az épületet, majd felgyújtották azt. A tragédia után Kövesd nem népesült be újra.

A templom falai viszont túlélték az évszázadokat, ahogy a bejárat fölötti szűk, köralakú ablaknyílás is. Ennek a kis építészeti elemnek fontos jelentősége van, viszont csak évente kétszer derült ki, hogy miért.

A tavaszi és őszi napéjegyenlőségek idején a késő délutáni napsütés éppen ezen a kis résen szűrődik be a templom falai közé, ahol pontosan a főoltárt világítja meg. Az ablaknyílás betétjében egy rézgyűrűt is találtak, amire latinul azt írták fel: „Sol omnibus lucet”, azaz „A nap mindenkire süt.”

Hajas Bálint
Szalai Csaba
további cikkek
Három kötet, több tucat veszprémi történet történelem Három kötet, több tucat veszprémi történet Már készül Veszprém nagy várostörténeti monográfiája, ugyanakkor a részeredmények is megérdemlik, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak, hiszen mindegyik egy-egy érdekes fejezetét mutatják be a város több ezer éves történetének. A Laczkó Dezső Múzeum által kiadott, három könyvből álló tanulmánykötet-sorozat most ehhez a folyamathoz csatlakozik. 2025. december 1. 21:48 Aki még Deák Ferencet is megelőzte, amikor újrakeresztelték Balatonfüred híres sétányát kultúra Aki még Deák Ferencet is megelőzte, amikor újrakeresztelték Balatonfüred híres sétányát Balatonfüred egyik legismertebb része a tóparti Tagore-sétány, de vajon miért pont Tagore? Ki volt ő és milyen kapcsolata van ennek a látványosan nem magyar névnek a történelmi városhoz? 2025. november 15. 21:18 A sztyeppe rideg pusztájában, de még Afrika sivatagjában is élhetnek magyar rokonaink Mathias Corvinus Collegium A sztyeppe rideg pusztájában, de még Afrika sivatagjában is élhetnek magyar rokonaink Van egy közéleti téma Magyarországon, ami több vitát, közhelyet, elvarratlan szálat tartogat, mint bármelyik másik, beleértve a belpolitikát is. A magyar identitásnak, a magyarság eredetének kutatása ma már régen meghaladta a finnugor iskolát, de még mindig a sötétben tapogatózik a történész szakma, amikor őseinknek, a keleti magyaroknak a leszármazottjait keresik. Dr. Margittai Gábor, a Magyar Összetartozás Intézetének igazgatója nem levéltári anyagokat bújja, hanem kontinenseken kel át, hogy válaszokat találjon. Az útja pedig nemcsak Ázsiába, de Afrikába is elvezette magyarok után kutatva. Erről tartott előadást nemrég Veszprémben. 2025. november 11. 17:09

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.