Amikor azonban a DNS-ben változás vagy károsodás következik be, egy gén mutálódhat. A mutálódott gének nem működnek megfelelően, mert az utasítások összekeverednek bennük. Ez azt eredményezheti, hogy a pihenésre szánt sejtek tovább osztódnak és ellenőrizetlenül növekednek, ami rákhoz vezethet.
A normálisan működő gének meghatározzák, hogy a sejtek mikor növekedjenek és osztódjanak. Az osztódás során a sejtek pontos másolatokat készítenek önmagukról: egy sejt kettéválik, majd két sejt négyre osztódik, és így tovább. A felnőttekben a sejtek általában csak akkor osztódnak, ha a szervezetnek új sejtekre van szüksége az elöregedett vagy sérült sejtek pótlására.
A rákos sejtek azonban másként viselkednek. Mutációk következtében normális sejtekből rákos sejtek alakulnak ki. Ezek a genetikai változások örökölhetők, az öregedés során alakulhatnak ki, vagy környezeti tényezők, például cigarettafüst, alkohol vagy az UV-sugárzás okozhatják.
A rákos sejtek eltérően viselkednek a normális sejtektől:
- Kontrollálatlanul osztódnak.
- Nem érnek be teljesen, éretlenek maradnak.
- Képesek elkerülni az immunrendszert.
- Figyelmen kívül hagyják a jeleket, amelyek az osztódás leállítására vagy az elhalásra utasítják őket.
- Nem tapadnak szorosan egymáshoz, így a véráramon vagy a nyirokrendszeren keresztül könnyen terjedhetnek a test más részeire.
- Behatolnak és károsítják a szöveteket és szerveket.
Ahogy a rákos sejtek osztódnak, daganat alakul ki. A rákos sejtek oxigén- és tápanyagellátást igényelnek, amelyet a közeli vérerekből szereznek be. Ahogy a daganat növekszik, új erek képződésére küld jeleket, hogy még több tápanyagot biztosítson számára. Ezt a folyamatot angiogenezisnek nevezzük, amely elősegíti a daganat növekedését és a ráksejtek véráramba jutását. Az angiogenezist gátló gyógyszerek fejlesztésén dolgoznak, hogy megakadályozzák a daganatok növekedését és zsugorítsák őket.
A daganatok tovább terjedhetnek, és a rák átterjedhet a test más részeire. Ezt a folyamatot áttétképződésnek (metasztázis) nevezzük. Az áttétek általában a nyirokcsomókban, csontokban, agyban, májban vagy tüdőben jelennek meg. Az orvosok a rákokat stádiumokba sorolják az elhelyezkedésük és terjedésük alapján, amely segíti a kezelési tervek kidolgozását.
A rák stádiumai:
A rák diagnózisa után az egyik legfontosabb lépés annak meghatározása, hogy a betegség milyen előrehaladott állapotban van. A stádium meghatározása segít az orvosoknak abban, hogy megértsék a daganat méretét, a terjedés mértékét, és ennek megfelelően alakítsák ki a legjobb kezelési stratégiát. A legtöbb ráktípus esetében egy nemzetközileg elfogadott rendszert alkalmaznak a stádiumok megállapítására, amelyet általában római számokkal (I–IV) jelölnek.
I. stádium: A kezdeti szakasz
Ebben a korai szakaszban a daganat még kicsi, és általában csak arra a szervre vagy szövetrészre korlátozódik, ahol kialakult. A rákos sejtek még nem terjedtek át más testrészekre, és a nyirokcsomók is érintetlenek maradhatnak. A legtöbb esetben az időben felfedezett I. stádiumú rák jól kezelhető, sokszor akár teljesen gyógyítható.
II. stádium: A helyi terjedés szakasza
A daganat ebben a fázisban már nagyobb, mint az I. stádiumban, és előfordulhat, hogy néhány közeli nyirokcsomó is érintetté válik. A rák továbbra is az eredeti helyén található, de agresszívebbé válhat, és nagyobb az esélye annak, hogy a környező szövetekbe is átterjed. Az ilyen esetekben általában sebészeti eltávolítás, sugárkezelés vagy kemoterápia kombinációját alkalmazzák a tumor visszaszorítására.
III. stádium: A regionális terjedés szakasza
Ebben a szakaszban a rák már átterjedt a környező szövetekre vagy szervekre, valamint több nyirokcsomó is érintett lehet. A daganat agresszívan növekszik, és nagyobb az esély arra, hogy a véráramon vagy a nyirokrendszeren keresztül távolabbi szervekbe is eljuthat. A kezelés ebben a fázisban intenzívebb, és gyakran kombinálják a műtéti beavatkozást, kemoterápiát és sugárkezelést annak érdekében, hogy a rák terjedését megállítsák.
IV. stádium: A távoli áttétek szakasza
A legelőrehaladottabb szakaszban a rákos sejtek már a test távolabbi részeibe is eljutottak, például a tüdőbe, a májba, az agyba vagy a csontokba. Ezt a folyamatot metasztázisnak nevezzük. A IV. stádiumú rák gyógyítása jelentős kihívást jelent, és általában nem a teljes gyógyulás, hanem a betegség kordában tartása, az életminőség javítása és a túlélési idő meghosszabbítása a cél. Az alkalmazott kezelések között szerepelhet kemoterápia, célzott terápia, immunterápia és palliatív kezelés.
A rák kiújulhat a kezelés után, ezt kiújulásnak (recidíva) nevezzük. Egyetlen megmaradt rákos sejt is képes új daganatot létrehozni. Ezért alkalmaznak adjuváns terápiát, például kemoterápiát a műtét után, hogy megakadályozzák a visszatérést. Néha a kezelés hatástalanná válhat, mert a rákos sejtek mutációi ellenállóvá tehetik őket a kemoterápiával vagy más gyógyszerekkel szemben.
A rák kockázati tényezői
Néhány rák kialakulását bizonyos kockázati tényezők növelhetik, különösen felnőtteknél. A kockázati tényező nem feltétlenül okozza a betegséget, de hajlamosíthat rá. Az alábbi tényezőket társítják a rák kialakulásához:
Életmódbeli tényezők: A dohányzás, a magas zsírtartalmú étrend és a mérgező vegyi anyagokkal való érintkezés bizonyos rákok kockázatát növelhetik. Gyermekek esetében ezek a tényezők kevésbé jellemzőek.
Családi előzmények és genetika: Egyes rákbetegségek örökölhetők. Egy családban előforduló ismétlődő daganatos megbetegedések genetikai mutációkra vagy környezeti tényezőkre utalhatnak.
Genetikai rendellenességek: Bizonyos szindrómák, mint a Wiskott-Aldrich és a Beckwith-Wiedemann szindróma, az immunrendszert érinthetik, amely szerepet játszhat a rák kialakulásában.
Vírusfertőzések: Az Epstein-Barr vírus és a HIV bizonyos rákok, például a Hodgkin-limfóma kockázatát növelhetik.
Környezeti tényezők: Néhány kutatás összefüggést talált a peszticidek, műtrágyák és magasfeszültségű vezetékek expozíciója és a gyermekkori rák között.
Kemoterápia és sugárkezelés: Egyes gyermekek, akik erős rákellenes kezelést kaptak, később másodlagos daganatot fejleszthetnek ki.
A rák kezelhető, és sok esetben gyógyítható, de a kiújulás kockázata miatt az orvosok gyakran a "remisszió" kifejezést használják a teljes gyógyulás helyett. A remisszió azt jelenti, hogy a betegség jelei és tünetei jelentősen csökkentek vagy eltűntek.
