A legtöbb ember persze innen indul, amikor először találkozik a mesterséges intelligenciával. Megtévesztő, hogy az algoritmus emberszerűen válaszol: néha vicceskedik, néha szimplán hülyeségeket talál ki, de hát ki nem? Szóval az első időszakban még gyakoriak és ösztönösek a „kérlek”, a „légyszi” meg a „köszönöm”, mert hát mégiscsak így illik.
Aztán megszokjuk, hogy egy számítógépes programmal kommunikálunk, hogy nincs a képernyő túloldalán egy másik ember, és hogy valójában teljesen felesleges jófejkedni, mert az algoritmus nem fog megsértődni ránk – szemben ugye a barátnőnkkel, aki néha minden jóindulatunk, odafigyelésünk és szeretetünk ellenére is megsértődik.
Így aztán hamar elkopnak az udvariassági formulák, és maradnak a rideg utasítások. Csináld ezt, csináld azt… Ami aggasztó. És ne értsenek félre, nem a ChatGPT emberi jogait szeretném védeni (amúgy, még mielőtt bárki megijedne: nincsenek neki). Inkább arról beszélek, hogy nagyon könnyen hozzászokunk ahhoz, hogy az udvariasság nem elvárás, akkor sem, ha a másik fél teljesen emberszerűen viselkedik. Megszokjuk, hogy nem kell jófejnek lenni, és egy idő után már akkor sem leszünk, amikor tényleg emberrel kerülünk kapcsolatba. Mert nem ez a bejáratott reflex.
Szóval én megtartottam ezeket a formulákat, hogy olajozottan működjenek akkor is, amikor szükségem van rájuk, és erre biztatok mindenkit: érdemes gyakorolni az udvariasságot, mert a társadalmunk már így is lesújtó állapotban van. Elég csak kimenni az utcára vagy felmenni a Facebookra (bár ez utóbbit senkinek nem javaslom), hogy lássuk. Szóval legalább mi, akiknek ez még számít valamit, maradjunk meg embernek. Még a gépekkel szemben is.
Aztán reménykedjünk, hogy amikor Arnold Schwarzenegger megérkezik a jövőből, emlékezni fog erre a gesztusra.
A címlapképet a Dall-E generatív AI algoritmus állította elő erre a promptra: „Kérlek készíts egy művészi ábrázolást az ember és a mesterséges intelligencia barátságáról. A stílust rád bízom.”
