A Kossuth utcai „nagyórát” különösebben nem kell bemutatni a veszprémieknek, a belváros látképéhez annyira hozzátartozik, mint a Tűztorony a Várhoz, habár történelme alig több, mint három évtized.
1989-ben került a mostani helyére, habár Friedrich Ferenc, Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész már 1986-ban elkészítette bronzból. Az akkori sajtó egyébként nem fogadta kitörő örömmel az órát, kritizálták a pontatlanságát, azt, hogy több évet csúszott az átadása – ezt egyébként egy alkalommal a zord időjárás gátolta meg – valamint drága, 1,5 millió forintos árát is.
2005-ben az óramű javításra szorult, viszont kiderült, hogy nagyobb beavatkozás kell, ebben az időben pedig felmerült reális opcióként, ha nem sikerül megjavítani, vagy túl drága lenne, akkor inkább kiadják reklámfelületnek.
Szerencsére sikerült megjavítani, ez az ötlet pedig örökre el lett vetve, a Kossuth utcai óra pedig ma is ikonikus jelképe a veszprémi belvárosnak.
A Várban, egészen pontosan a Bíró-Giczey Házban őriznek egy régi antik asztali órát, aminek a számlapján a város régi német neve, Wesprim olvasható. Ez vélhetően még egy német órakészítő keze munkáját dicséri az 1700-as évekből. Az óra finom kézműves kidolgozású, díszes, és a helytörténeti jelentősége is nagy, mivel nemcsak az érsekség történelmi tárgyai közé tartozik, hanem a város kulturális örökségének is része.
