A juhannus a nyár, a fény, az éjféli nap és a finn zászló ünnepe, amelyet június 24-hez legközelebb eső hétvégén ünnepelnek. Ilyenkor a sarkkörön túl a nap a horizont felett marad egész éjszaka, ezért ezt az ünnepet yötön yö-nek, azaz éjtelen éjnek is nevezik.
Már a kora délután folyamán is nagyon sokan részt vettek a programokon, illetve számos népi hagyományt is felelevenítettek a szervezők jóvoltából, mint például a csizmahajító verseny vagy az asszonycipelő verseny. A Vedac jóvoltából különféle sporteszközöket, játékos ügyességi feladatokat lehetett kipróbálni, illetve fellépett a Cholnoky Mozgásművészeti Stúdió, illetve az Orlando Énekegyüttes is.
Hegedűs Barbara, alpolgármester
A nap fénypontja, a hagyományos a máglyaégetés volt a csónakban a Séd-patak táplálta tavon.
A Juhannus napi máglyaégetés ősi finn hagyomány, amely mélyen gyökerezik a nyári napforduló ünneplésében. A finnek számára ez a szertartás a fény és a sötétség közötti határvonal szimbolikus megújulását jelképezi, amikor a nappalok a leghosszabbak és az éjszakák a legrövidebbek. A máglyák égetése a gonosz szellemek és a balszerencse elűzésére szolgál, valamint védelmet nyújt a közösség számára az elkövetkező évre.
A máglya általában nagy faágakból és gallyakból készül, és gyakran a vízpartok közelében rakják meg, hogy a tüzek fénye visszatükröződjön a tavakon és folyókon. Az emberek összegyűlnek a tűz körül, énekelnek, táncolnak, és közösen ünneplik a természet megújulását. A máglyaégetés során a fiatalok gyakran átugorják a tüzet, ami szerencsét hoz a hagyomány szerint.
A finneknél a legöregebb csónakot szokták ekkor elővenni, amelyre felépítik a máglyát, és örömtüzet gyújtanak. Ilyenkor együtt ünnepel a közösség, amely összegyűlik az eseményre, úgy, mint a hétvégén a veszprémiek is tették, immár hetedik alkalommal.
