Vermes Gábor és Szűcs Dávidról, na meg persze az autók szintjén matuzsálemkorú, negyvenhároméves Mercedes W123-ról az utóbbi hetekben mi is többször írtunk folyamatos helyzetjelentést adva, hogy éppen hol tartanak azon a 9000 km-es távon, amit a Budapest-Bamako Rally-n teljesíteniük kellett.
A két fiatalember számos megpróbáltatás és kaland közepette február végén sikeresen elérte a sierra leonei Freetown városát, ahol ők is átszakíthatták a képzeletbeli célszalagot.
Mostanra hűséges társuk, az autójuk is hazatért, igaz, hogy ebben egy másik veszprémi páros, Hárs Dániel és Szabó Tamás segítettek nekik, akik vállalták, hogy visszafelé is megteszik ezt a távot, hogy a 2024-es Budapest-Bamako legidősebb induló autója visszatérjen Magyarországra.
Csütörtökön velük, Gáborral, Dáviddal és Danival találkozhatott a veszprémi közönség a Füge Ligetben, ahová portálunk szervezett közönségtalálkozót.
A képen jobbról balra: Hajas Bálint (a beszélgetés moderátora), Szűcs Dávid, Hárs Dániel, Vermes Gábor
Az eseményen az élménybeszámolók mellett ott volt a narancsszínű Mercedes is, amivel stílszerűen Dávid érkezett meg nem sokkal a kora esti kezdés előtt, egy nagy magyar zászlót lobogtatva a tetején.
A beszélgetésre különösen nagy volt az érdeklődés. Azon túl, hogy a belvárosi kávézó belső terét teljesen megtöltötték a veszprémiek, sokan kintről hallgatták a három fiatalember beszámolóját és élményeit.
Ezekből pedig bőven voltak izgalmasak. Többek közt megtudhatta mindenki, hogy milyen íze van a tevehúsnak – egyébként leginkább a disznó és a marha közt van valahol az íze, viszont sokkal rágósabb bármelyiknél is – vagy, hogy milyen körülmények fogadták őket az afrikai kontinensen. A fiúk egyöntetű véleménye volt, hogy az útviszonyok néhol egy európai ember számára megdöbbentőek voltak, volt olyan szakasz, ahol egy 300 km-es távot tizenhat óra alatt tudtak csak megtenni a kátyúk miatt. Ráadásul mindezt éjszaka, amikor viszont már nem látták, hogy hol vannak a skorpiók, vagy éppen nem leselkedik-e egy puma az erdőben rájuk.
A közönségtalálkozón készült képekből és a srácok felvételeiből az alábbi képre kattintva nyílik meg a galéria
Vadállatok szerencsére nem támadták meg őket egyszer sem, de a technika ördöge itt is éber volt, bármennyire is felkészítették az autókat. Apropó felkészülés, leginkább mentálisan kellett tréningezniük és megfogadni a szervezők minden hasznos tanácsát, beadatni a védőoltásokat, készülni elég alkatrésszel és szerszámmal.
Gáborék Mercedes-ét így is ki kellett segíteni egy alkalommal, viszont Tamásnak köszönhetően a féltengely hibáját is sikerült kijavítani. A beszélgetésen egyébként szóba került az afrikai emberek kultúrája is és a bamakós versenyzőkhöz fűződő viszonyuk. Itt pozitív és negatív élményeket is fel tudtak hozni a versenyzők, de alapvetően inkább a segítőkészség volt az, amit tapasztaltak. Ha pedig mégsem, akkor az európai bankjegyek áthidalták ezt a problémát.
Egy átlagos európai embernek már az is komfortzónán kívüli élmény lehet, ha nincs elegendő tusfürdő a zuhanynál. A Budapest-Bamako mezőnyének viszont a zuhanyzás lehetősége sem volt adott minden alkalommal, ha például nem érték el időben a sivatagban felállított sátortábort. Gábornak például egy ilyen alkalom jelentette a holtpontot és a másnapra ígért több, mint negyven fokos hőmérséklet, de az egyszer sem merült fel sem bennük, sem Daniéknál, hogy önszántukból feladják.
Nagy volt az érdeklődés az autó iránt is
Abban, hogy mások is ünnepelhessenek Freetown-ban és ne kelljen idő előtt befejezniük a versenyt Daniéknak különösen nagy szerepe volt, hiszen számos alkalommal álltak meg, hogy elakadt versenytársaikon segítsenek. Nem véletlen, hogy a közönségdíjat a végén az ő csapatuk hozta el. Egyébként az ő VW Golf II-es autójuk ott maradt Afrikában, haza Gáborék Mercedes-ével jöttek.
Ami pedig a jövőt illeti, hogy várható-e további Budapest-Bamakóhoz hasonló extrém kihívás a fiúk életében, arra a közönségtalálkozóról készült összefoglaló videónkból választ kaphatnak.
