Augusztus 15. hagyományosan a Nagyboldogasszony ünnepe, de a repülés ünnepe is, mióta 1920-ban előbb XV. Benedek pápa, majd a magyar katonai repülők is Szűz Máriát választották égi védelmezőjüknek. Ezen a napon emlékeznek tehát a repülős és ejtőernyős katonák elődeik helytállására a történelem viharaiban.
A veszprémi ünnepségen dr. Orosz Zoltán altábornagy mondott ünnepi beszédet, aki felidézte a magyar repülés történetét.
Az önálló magyar légierő szervezése szinte a monarchia felbomlásának pillanatában, 1918 novemberében megkezdődött. A magyar repülőcsapat megalakulásáról először egy 1918. november 3-án kelt jegyzőkönyvből szerezhetünk tudomást. A dokumentum szerint a hadügyminisztériumban ekkor hozták létre a légügyi kormánybiztosságot, amely később 37. Légügyi Osztályként működött tovább. Ez a szervezet fogta össze és szervezte a frontról hazaérkező tábori pilóták, megfigyelőtisztek, műszaki katonák állományba-vételének folyamatát, valamint az országban fellelhető vagy esetlegesen beérkező repülőtechnika beírását.
A II. világháború után felállt kormányzati minisztériumi struktúrában már volt katonai repülést képviselő szerv, az 5. csoport. Az 1945-47-es években repülőcsapat nem létezett, de a honvédelmi minisztériumban a repülő képviselet mindig megvolt. Az 56-os forradalom leverése után 1959-ben született döntés a hadsereg fejlesztéséről, beleértve a légierő csapatokat is – ekkor jelent meg például az első korszerű technikával felszerelt vadászrepülőgép.
A rendszerváltás után a különböző átszervezések eredményeként 1995. december 16-ával létrejött a Magyar Honvédség II. Repülő és Légvédelmi Hadtest, majd 1997. szeptember 1-jével megalakult a Légierő Vezérkar. Fontos mérföldkő volt, amikor a veszprémi légi irányító központ még a hivatalos NATO csatlakozás előtt 1999. március 1-jével megkezdte az egységes NATO légtér részeként a folyamatos irányítói szolgálatát immár NATO alárendeltségben. 2001. december 1-jén a Légierő Vezérkar bázisán megalakult a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokság, mely 2006. december 31-ig vezette a magyar légierőt. Napjainkban ismét ez a szervezet hivatott Veszprémben a repülő csapatok, alárendelt alakulatok vezetésére.
Veszprém egyébként több szálon kötődik a magyar repüléshez, a katonai repülés egyik kitüntetett városa. 1911 júliusában, még a monarchia keretében használtak egy repülőgépet a veszprémi hadgyakorlaton. 1913-ban Veszprémben egymást érték a repülő bemutatók, a kor hírneves katonai és polgári pilótái részvételével. 1926-ban a z egykori Piarista Gimnázium növendékei dr. Ferenczy Zoltán vezetésével megépítették a magyarországi első, 12 méter fesztávú vitorlázó repülőgépet, amit Kócsag névre kereszteltek. A géppel több sikeres felszállást végeztek Veszprémben. De érdemes megemlíteni a veszprémi 101. Puma Vadászrepülő egységet, akik a többszörös túlerő ellenére is védték Magyarország légterét is.
Ugyanakkor a pilóta mit sem ér az őt kiszolgáló földi szakemberek nélkül: a műszakiak, a repülésirányítók, az ejtőernyősök, a repülő diszpécserszolgálat, a repülő meteorológusok, híradósok, radarosok, orvosok, repülőtér karbantartók, logisztikusok, a repülőtéri őrszolgálat katonái nélkül, akik híven teljesítették kötelességüket háborúban és békében egyaránt. Közülük sokan szolgálatteljesítés közben hősi halált haltak, vagy a mindennapok hősei voltak. „Rájuk emlékezünk, őket ünnepeljük, és a szolgálatból kiváltakat is, mert aktív éveikben megtették azt, amit megkövetelt a haza. Ünnepeljük a mindennapok aktív szolgálatot végző katonáit is, mert ők tartják magasra és viszik tovább a zászlót” – fogalmazott a tábornagy.
Büszkék lehetünk arra, hogy Veszprémben 30 éve létezik emlékhely a hősi halált halt magyar katonai repülősök számára, ahol ezúttal is koszorúzással tisztelegtek előttük a városi és katonai képviselők.
