Lombár Gábor elmondta: a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság (KDTVÍZIG), a Balaton mederkezelője adatai szerint 2022-ben 32 alkalommal kellett víz alatti akadálymentesítést végezni, az esetszámok folyamatosan emelkednek. A nyíltvízi kikötésekhez mederbe dobott és szabálytalanul ott hagyott tárgyak - betondarabok, kábeldobok, csövek - láthatatlanok, veszélyforrást jelentenek.
Problémának nevezte azt is, hogy az ötletszerűen veszteglő hajók esetenként akadályozzák a kikötők forgalmát. A rendőrség nehezen találja meg ezen hajók, és a mederbe dobott, bójának használt tárgyak tulajdonosait, a szabálysértés büntetési tételei pedig nem visszatartó erejűek - mondta az elnök.
Miután a Technológiai és Ipari Minisztérium szakértői nem támogattak jogszabálymódosítást az ügyben, a KDTVÍZIG veszteglőhelyek kijelölését javasolta a tóparti önkormányzatoknak, ami megteremtené a nyilvántartás, így a szabályozás lehetőségét - tette hozzá.
A Balatoni Szövetség elnöksége azonban egyhangúan elutasította ezt a megoldást, arra kérve a vízügy képviselőit: ismét kezdeményezzenek jogszabálymódosítást, amely kezelhetővé, szabályozhatóvá tenné a kishajók és vitorlások veszteglését a Balatonon.
A kijelölt hivatalos veszteglőhelyek ugyanis valójában egy fapados kikötőt, kiskapus megoldást jelentenének, új üzleti lehetőségeket teremtve egyeseknek - mondta Lombár Gábor. Miközben ugyanis a vitorláskikötők a szigorú elvárások miatt szinte csak állami támogatással tudnak megépülni, a veszteglésnek nevezett tároláshoz nem szabnának ilyen feltételeket - tette hozzá.
A polgármesterek arra is felhívták a figyelmet, hogy a veszteglő hajók használói a parti infrastruktúrát terhelik a parkolásaikkal, szemeteikkel, időnként a nádast is károsítják, és a higiéniájuk biztosítása is problémás lehet. Sokan a drága kikötői díjakat akarják így kikerülni, de a hajózás nem szociális kérdés - mondta Lombár Gábor.
