A kapcsolat a veszprémi vállalkozók és a romániai gyermekotthon között több éve alakult ki, azóta Béndek Péter és társai amellett, hogy önerőből, a saját kapcsolati hálójukat bevetve szerveztek évről évre jótékonysági adománygyűjtéseket a Boldog Apor Vilmos Ház lakóinak, az összegyűlt felajánlásokat saját autóval és saját költségükön szállítják ki a Veszprémtől több, mint 800 km-re lévő otthon lakóinak.
Az évek alatt általában tartósélelmiszereket, használt ruhákat vittek, azáltal pedig, hogy rendszeresen személyesen jelentek meg a gyermekotthonban, kialakult egy szorosabb emberi kapcsolat is az ottani nevelőkkel és gyerekekkel.
A koronavírus-járvány alatt sajnos nem volt lehetőség arra, hogy találkozzanak – mesélte Péter portálunknak – ezekben az években pénzadományokat gyűjtöttek a főleg veszprémi felajánlóktól, viszont a járványhelyzet hosszú hónapjai sem vették el a kedvüket attól, hogy amint lehetőségük lesz, ismét személyesen látogassák meg Böjte Csaba intézményét és annak lakóit.
„Jelenleg Veszprémből biztosítunk egyfajta védőhálót az otthon munkatársainak és lakóinak” – mesélte Béndek Péter, aki hozzátette, idén is főleg anyagi felajánlásokat várnak a helyiektől még az adventi időszakban, ők pedig garantálják, hogy a segítség valóban a gyermekotthonban élők körülményeinek javítására fordítják.
Aki szeretne bekapcsolódni az adománygyűjtésbe, az ebből a célból létrehozott nyilvános Facebook-csoportban minden információt megtalál.
Végezetül Péter megmutatta portálunknak azt a levelet, amit Kolozsi Noémi, a gyermekotthon vezetője írt nekik, ahogy ő is mondta, ehhez különösebb kommentár nem szükséges, ahogy ahhoz sem, hogy a kilométerek nem lehetnek akadályai annak, ha valaki valóban segítő szándékkal fordul a rászorulók felé.
Amikor Isten megteremtette az emberi sorsokat, mindenkinek külön utat jelölt ki. Gondosan mérlegelte, hogy kinek mi jusson. Van, aki szerető családban születik, megkapja a szeretetet, a melegséget, amire szüksége van, hogy szépen tudjon fejlődni. Van, akit nem kívánnak és terhet jelent a családnak. Ottfelejtik a kórházban, vagy szó szerint eldobják. Van, akit szeretnének, de nem tudnak neki sem erkölcsi, sem anyagi biztonságot nyújtani. A sorsok különfélék...és néha érthetetlennek. Az évek során láttam olyan gyerekeket, akiknek semmi esélyük sem lett volna egy normális életre, mégis, kicsi segítséggel, bíztatással szép jövőt építettek maguknak. Porrá égett életükből támadtak fel, saját sebeiket gyógyították be, feldolgozták a feldolgozhatatlan történéseket és most gyönyörű hattyúkká váltak. Sok rút kiskacsa lényegült át, megcáfolva minden emberi számítást. Ha magukra maradtak volna, zátonyra futott volna életük... És itt jön a tény, hogy vannak jó emberek. Mint ti. Akiket Isten azért küldött, azért szólított meg, hogy tegyenek valami jót, hogy adjanak, hogy segítsenek. Elképzelem, hogy minden általatok adományozott valami átváltozik. A konzervek, a szappanok, a mosószerek, az édességek, a ruhák, játékok, a pénz, a minden, egyszer csak átváltozik megfizethetetlen értékké. Lesz belőlük családanya, apa, egyetemista, doktorandusz, tanítónő, jogász, ápolónő. Ember. Becsület. Tisztesség. Öröm. Szerénység. Ezek a gyerekek összefogásból lettek valakik. Miattatok is. Ha nem lennétek, sokmindent nem tudnánk megvalósítani. Legyetek tudatában annak, hogy jótetteiteknek következményeik vannak. A ti bőkezűségetekből boldog életek születnek, segítségetekkel a napjaink biztonságban telnek, nyugodtan tudjuk végezni munkánkat, mert ott álltok a hátunk mögött. Jelentős adományotokat szívből köszönjük! Adjon az Úr ezer annyit és ráadásul egészséget. Isten fizesse mindenkinek! És ha, tóparton járva, hattyúkat láttok, jusson eszetekbe a sok rút kiskacsa...
