1956 decemberében egy olyan tüntetéssorozat indult el, amihez hasonlót azóta sem tapaszt az ország. A forradalom leverése után, a megtorlás hajnalán magyar nők, lánygyermekek, családanyák vonultak az utcára fekete, vagy lyukas magyar zászlókkal, hogy így tiltakozzanak a karhatalom brutális megtorlása ellen, amivel gyermekeiket, férjeiket sújtotta a diktatórikus rendszer.
A tüntetés december 4-én Budapesten kezdődött, december 6-án pedig Veszprémbe is elért, számos helyi nőben gyújtva fel a lángot, hogy utcára vonulva, némán, pusztán a jelenlétükkel tiltakozzanak az igazságtalan rendszer kegyetlen működése ellen.
A némi nőtüntetésre hagyományos jelleggel Veszprémben is megemlékeznek, amit a Városi Nyilvánosságért Alapítvány szervezett meg idén is az Óváros vendéglő falán elhelyezett emléktábla előtt.
Kedden kora este itt gyűltek össze a megemlékezők, akik előtt Sótonyi Mónika, önkormányzati képviselő mondott beszédet.
„A visszaemlékezésekből tudjuk, a szótlanul, méltóságteljesen vonuló veszprémi lányok és asszonyok látványa döbbenetes volt. A minden előjel nélküli tüntetés nagy félelmet keltett a berendezkedő új hatalom szolgalelkű végrehajtóiban” – hangzott el a megemlékezésen.
December 6. és a néma nőtüntetés Veszprém történelmének dicső napja, amit nem szabad elfeledni, tette hozzá Sótonyi Mónika, aki kiemelte, a budapesti tüntetés után Veszprém volt az első vidéki város, ahol a nők csatlakoztak a megmozduláshoz.
„Az ő bátor és büszke vonulásuk ma is visszhangzik a városban, akik a szabadság alkonyán is szabadok maradtak. A megújuló élet, az újjászülető szabadság reményét jelentik ők 66 évvel a dicsőséges magyar forradalom után. (…) A szótlanul tüntető veszprémi nők az élet nevében emelték fel a csend intő szavát a felejtés és a halál ellen.”
Az ünnepi beszéd után a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit az emléktáblánál, majd a Szózattal zárták az ünnepséget.
A tüntetésre emlékezett a VENŐKE
A Városházán rendezte meg hagyományos megemlékezését a néma nőtüntetés 66. évfordulóján a Veszprémi Nők Kerekasztala Egyesület. Az ünnepségen kivetítették azoknak a nőknek a neveit, akikről tudható, hogy részt vettek a megmozduláson 1956-ban.
Huszár Józsefné Júlia, a civil szervezet alapító elnöke felelevenítette: két nappal a budapesti tüntetés után Veszprémben is utcára vonultak a lányok és asszonyok. Ez igazi elhivatottságról árulkodik: akkoriban nem volt internet, jellemzően még telefon sem, így igazi erőt mutatott az, hogy mégis több száz nő gyűlt össze a Tűztorony lábánál, hogy aztán onnan a Vörösmarty térre vonuljanak. A hölgyek megmozdulása különös bátorságra vall, hiszen ezekben a napokban az ország több pontján sortűzzel válaszoltak a tüntetésekre – aki részt vett a néma felvonuláson, nem tudhatta, hogy épségben hazatér-e.
A felvonulók a Kapuváry-háznál találkoztak a szovjet tankokkal – a legfiatalabb, az ekkor tizenhat éves Kelemen Anna virágot tűzött az ágyúcsőbe. A veszprémi nők tiltakozása a Vörösmarty téren csúcsosodott ki, ahol elszavalták a Nemzeti dalt és elénekelték a Himnuszt.
Huszár Józsefné emlékeztetett: 1957-ben aztán őket is utolérte a megtorlás. Többeket letöltendő börtönbüntetésre ítéltek, sokakat elbocsátottak vagy egyéb retorziók értek a munkahelyükön. A megmozdulást a hallgatás évtizedei követték, sok asszonyról a családjuk sem tudta, hogy ott voltak a tömegben azon a napon. A rendszerváltás után aztán az újonnan alakult veszprémi civil szervezetek gondoskodtak róla, hogy ne merüljön végleg feledésbe a nők bátorsága. A VENŐKE emlékkövet helyeztetett el a Tűztorony udvarában, amit Lugossy Mária szobrászművész faragott, és bár jelenleg az udvar rekonstrukciója miatt nem látogatható, az egyesület tagjai abban bíznak, jövőre megszépült környezetben, méltó körülmények között helyezhetik el ott az emlékezés virágait.
