Idén márciusban nyílt meg B. Hegedűs Piros Elengedés című kiállítása a Városházán, Dancs Judit jegyzőben pedig már akkor felvetődött a gondolat, mi lenne, ha hosszabban is az épület falait díszítenék. Erre most jött el az idő: az egykori büfé helyén kialakított tárgyalóterem fehér falaira három alkotás került fel.
A művésznő a teremavatón elmondta, az epoxi gyantával készült képeket kifejezetten az alkalomra készítette, hogy a ragyogó színű képek pótolják a természetes fény hiányát és üdeséget kölcsönözzenek a komoly tárgyalóteremnek – ehhez ez az anyag kifejezetten jó, hiszen nem sárgul és nem mattul az idővel.
Mivel nemcsak a kép fontos számára, hanem a harmónia, a tér is, ahova munkái kerülnek, s kevésbé festőnek, inkább elrendezőnek látja magát, ezt a szemléletet igyekezett ezúttal is szem előtt tartani a képek elkészítésénél.
Az inspirációt alapvetően Lugosi Mária Óváros téri Millenium emlékművének makettje adta. Az alkotás korábban a környezetéből kilógva, a recepció mögött volt, szerette volna azonban, hogy a kész műnél a szobrász bevallása szerint is jobban sikerült makett méltóbb helyre kerüljön, ezzel egy kicsit rehabilitálva is azt. Ez lett a terem első „berendezési tárgya”, amelyre eszmeiségében, változatos, szokatlan anyaghasználatában is igyekezett reflektálni saját képeivel. „Számomra ez a szobor a tisztaság, a soha véget nem érő idő szimbóluma, éppen ezért is lett a képsorozat címe Purissimum Fontem, azaz Tiszta forrás. A kifejezés a létünk, a környezetünk, a szavaink, a döntéseink tisztaságára utal” – árulta el.
A képek között van olyan, amely a szoborra reflektál, az élet pillanatait idézi, a bejárattal szemben egy őstengert, az örökkévalóságot reflektáló triptichon kapott helyet, a harmadik alkotás pedig egy kozmikus látomás a galaxisunkról. Ezzel az alkotások a mikro- és makrokörnyezetünk, de a mentális lét tisztaságára is igyekeznek felhívni a figyelmet, emellett a sorozat a 60. életévét betöltő B. Hegedűs Piros ünneplése is.
B. Hegedűs Piros számára nagyon fontos az enteriőr. Mindennapjaiban is arra törekszik, hogy szépség vegye körül. Gyermekkora óta fontos számára a lakberendezés: édesapja építészmérnöknek szánta, ám ő végül a képzőművészetet választotta, de a belső építészet ma is szíve csücske. Azt vallja, nem létezik művész, csak ember van, aki szeret létrehozni dolgokat, bármiről legyen is szó. A lényeg, hogy valamit csináló ember legyen, mai szóval alkotó.
Pedagógusként ad a fiatalok véleményére, fontos számára, hogy a fiatal generáció is szeresse képeit, emellett folyamatosan él benne a megújulásra törekvés. Így alkotta meg a Covid alatt első epoxi gyantával készült absztrakt képeit, melyeket azóta is nagy elismerés övez. Művészetében és hétköznapjaiban is szeret játszani az anyagokkal és a térrel. Alkotásaiban nem szereti a korlátokat, egyedi látásmódja teszi különlegessé.
