Mit tehet a tudomány az emberiség jövőjéért? Tényleg közeleg a civilizációnk alkonya? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a téma szakértői, különböző megközelítésekből. A társadalmunkat erősen befolyásoló tényezők, mint a járvány, a háború, az éghajlatváltozás olyan akadályok elé állítják az embert, amelyek cselekvésre késztetik.
Az egyetem rektora, a vegyész-légkörkutató Gelencsér András A tudomány felelőssége a globális válságok kezelésében címmel adott elő. Kitért arra, a problémát nem elég beazonosítani, kezdeni is kell vele valamit. Véleménye szerint az ember képes megoldani globális problémákat, erre jó példa az ózonréteghez fűződő tudományos összefogás.
Az ózonréteg elvékonyodásával kapcsolatos történések egykor lázban tartották az embereket, ma pedig az éghajlatváltozás, mint környezeti probléma van a fókuszban, sőt, leginkább ez tematizálja a környezeti válságokat. A klímaváltozás azonban sokkal jelentősebb és komplexebb jelenség, mint az ózonréteg kilyukadása. A tudomány szava sajnos nem meghatározó, a gazdasági és a politikai érdekek pedig nem a megoldás felé hajlanak. A társadalmi tudat „egy-bites”, fogalmazott Gelencsér, vagyis kap egy végtelenül leegyszerűsített üzenetet: szén-dioxid, globális felmelegedés, aztán „hadd szóljon”! Könnyen emészthető, egy-bites üzenet mentén szerveződik a környezeti változásra adott társadalmi reakció, vagyis egy összetett problámának a lebutított modellezése zajlik.
András Ferenc
András Ferenc filozófus Globális válság, egyéni felelősség: a tudomány hitelessége címmel adott elő, aki gondolataival bár eltérő megközelítésből, mégis szervesen csatlakozott Gelencsér meglátásaihoz. Véleménye szerint a válság alapvetően morális fogalom, születésének pillanata pedig egyfajta elcsúszásban, két világ eltérő sebességű mozgásában ragadható meg.
Egyrészt a környezeti változás, amiről általában negatív hangvételben beszélünk, nem negatív, hanem szükségszerű természeti tény. Válság akkor van, amikor az ember nem halad azonos ütemben ezzel a változással, vagyis lemarad az alkalmazkodással.
Mint fogalmazott: a válság annak belátása, hogy a dolgok nem mehetnek úgy tovább, ahogyan addig mentek. A lemaradás miatt keletkező cselekvési kényszer maga a válság, ezért tekinthető morális kihívásnak. Gelencsér fejtegetésére visszautalva elmondható, hogy amennyiben leegyszerűsített üzenetet kap a társadalom, nem lehet jól cselekedni, nem lehet helyes döntést hozni. Kérdés tehát, hogy mit tegyünk? Kinél van a felelősség? András Ferenc és Gelencsér szerint a tudományt kellene előtérbe helyezni, hogy a hozzáértők dönthessenek arról, milyen irányt szabjunk a cselekvésnek társadalmi és egyéni szinten.
