A fotográfiának manapság kicsit sanyarú a sorsa. Egyre inkább előtérbe kerülnek a rövid szekvenciákra építő videók, amik ugyan mindent meg akarnak mutatni, csak épp sokszor semmit sem sikerül nekik. Mert ugyan sűrítenek, de nem úgy, ahogy azt egy jó fotó tenné. Mert egy jó fotóban, abban a kimerevített pillanatban benne van minden – de legalábbis millió érzés. Egy jó fotó megszólít. Kitágítja az időt: egyszerre ránt vissza a múltba és tart mégis a jelenben. Egy jó fotó megköveteli a figyelmet. Azt, amit egyre kevésbé adunk meg neki.
A múlt emlékei című kiállítás képei között akad számtalan jó fotó. Nem véletlenül: csupa olyan kép ez, amely már sikeresen szerepelt egy-egy pályázaton. Ott már elmesélték a történeteket, amelyeket a megörökítőjük látott: hajnali napfényben kocogó vadmalacokról, egy kirekesztett lélek megnyílásáról, gőzfürdőző madarakról, az életünkben párhuzamosan futó vonalakról. Most itt az idő, hogy a veszprémiek is „olvassák” ezeket a történeteket.
Az első nyilvánosan elkészített dagerrotípia
A tárlaton azonban nem csak a közelmúlt emlékei láthatók. A tizenkilencedik alkalommal megrendezett kiállítás ezúttal is tisztelgés a fotóművészet ősei előtt. 2003 óta ugyanis a Bakony Fotóklub és társainak szövetsége, a MAFOSZ kezdeményezésére augusztus 29-én ünnepelhetjük a magyar fotográfia napját: 142 évvel ezelőtt, 1840-ben ezen a napon mutatta be Vállas Antal a Magyar Társaság ülésén, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Aznap három felvétel, dagerrotípia készült – igaz, a gyenge fényviszonyok miatt a képanyag valószínűleg nem maradt fenn.
Fennmaradt viszont az első dagerrotípia, amit kifejlesztője, Louis Daguerre készített. A találmányt (melyet valójában korábban elhunyt társa, Joseph Nicéphore Niépce álmodott meg elsőként) Daguerre 1839. január 7-én szabadalmaztatta, augusztus 19-én pedig a nyilvánosság előtt is bemutatták – ez az első nyilvános kép egyébként valószínűleg a francia feltaláló lakásának ablakából készült rendkívül hosszú expozíciós idővel.
Ha kicsit később történik ez a momentum, ki tudja, akár magyar feltalálója is lehetne a fényképészetnek. Ugyanez év február 21-én ugyanis Bolyai Farkas arról számolt be barátjának egy levélben, hogy sikerült megoldania a képrögzítés kérdését – mesélte a kiállítás megnyitóján Mátyus Károly, a Bakony Fotóklub vezetője, a MAFOSZ alelnöke.
A Bakony Fotóklub egyik alapító tagjának, dr. Tímár Károlynak a díjazott fotója 1957-ből
Sajnos többet Bolyai képrögzítési technikájáról nem tudunk, az azonban kétségtelen, hogy a camera obscurák még ma is népszerűek a fotográfia kedvelői között: az analóg és az archaikus eljárások iránti növekvő érdeklődés hatására már digitális camera obscurák is készülnek – egy hagyományosabb verziót a kiállításon is meg lehet tekinteni.
A tárlaton emellett többek között láthatók a Bakony Fotóklub alakulásának idejéből készült képek, köztük az egyik alapító, dr. Tímár Károly 1957-ben díjazott fotója is, a klub képanyagának legrégebbi darabja.
A múlt emlékei kiállítás szeptember 5-ig tekinthető meg.
Képek: Bakony Fotóklub
