Nem kell, hogy kiégve érezzük magunkat a munkában ahhoz, hogy megérdemeltnek nevezzünk egy közelgő kiruccanást. Bőven elég a hétköznapi pörgés, a rutin, és a visszaszoruló járványhelyzetről, az elmaradt kirándulásokról se feledkezzünk meg. De vajon mit ad nekünk az a néhány nap, amivel megszakítjuk a dolgos hétköznapokat?
Ha feltennénk azt a kérdést, vagyis, hogy kinek mit ad a nyaralás, valószínűleg a kérdéshez hasonlóan elcsépelt válaszokat kapnánk: pihenést, feltöltődést… De mik azok az apróságok, amiket valóban magunkkal viszünk, akár egy életen át? A múzeumot? A tengert? A jó vacsorákat? A finom kávét? Ezeket mind. De mik azok a nem feltétlenül kézzel fogható, tapintható dolgok, amelyek könnyebbé teszik az hajtós hétköznapokat?
A válaszról épp egy külföldi nyaralás során világosodtam meg. Nem másról van szó, mint a jóságról. Jonathan Haidt szociálpszichológus szerint a kedvesség egy olyan cselekedet, amely megújított hitet teremt az emberi természetben, reménysugarat kínál a mindennapi élet káoszában és konfliktusában.
Olykor emlékeztetnie kell rá magát az embernek.
A finom kávé, amit kint kavargattunk szintén emlékezetes maradhat. És persze az is, akivel kavargattad… De a kávé felszolgálójának rutinos, mégis személyes mosolya már nemcsak a saját boldogságomról szól, hanem azokéról is, akiknek majd tovább adjuk. A kedvességet, mely apró gesztusokban köszön ránk, de rajtuk keresztül tárul fel a valódi emberi mélység. Talán pont ebben áll a feltöltődés titka. Egyfajta újjászületés, ami észrevétlen pillangószárny rebbenésként hat, mégis a tornádó erejével ad értelmet minden pillanatunknak.
