A nyári időszámítás jelenleg a világ több mint száz országában egységesen elfogadott rendszer, amellyel a helyi időt tavasztól egy órával előre állítjuk a helyi időzóna idejéhez képest. A rendszer lényege, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje – általában a reggel hét és az este tíz óra közötti periódus – megközelítően egybeesik a természetes világosság idejével, akkor kevesebb mesterséges megvilágításra, ezzel kevesebb energiára van szükség.
Illusztráció: Conscious Design on Unsplash
A MAVIR Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. (MAVIR) évek óta méri és elemzi az óraátállítás körüli napok fogyasztási adatait. Ezekből úgy becsülhető, hogy az óraátállítással évente egy közepes, Eger méretű magyar város éves fogyasztásának megfelelő mennyiségű villamos energiát spórolunk meg. A megtakarítás pontos mértékét nem lehet meghatározni, ez akkor lenne lehetséges, ha a nyári időszámításra áttéréskor minden évben ugyanolyan időjárási, gazdasági körülmények lennének. Utoljára a 2017. március 26-án megtörtént óraállítás előtti és az azt követő hetek alapvetően hasonló időjárási jellemzői tették lehetővé a nyári időszámításra váltás energiafelhasználásra gyakorolt hatásának elkülönítését. Ez alapján 2017-re évre számított villamosenergia-megtakarítás mértéke meghaladta a 80 gigawattórát (GWh). A megtakarítás jellemzően a háztartásokban, az építkezéseken, a hosszan nyitva tartó intézményekben és szolgáltatóknál, valamint a középületek díszkivilágítása kapcsán keletkezik. A nyári óraátállításból származó megtakarítás az óraállítást követően csökkenő mértékben jelentkezik. Az esti felhasználás mérséklődése mellett a reggeli órákban tavasszal némi növekedés is tapasztalható – írta közleményében a MAVIR.
A közleményben felelevenítették azt is, hogy a nyári időszámítás ötletét Benjamin Franklin vetette fel először, 1784-ben, a világítási költségek csökkentése érdekében. A világon elsőként 1916. április 30-án, a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása érdekében. Az első világháború alatt gyorsan bevezette az Egyesült Királyság is az Egyesült Államok is a rendszert, de a háború végeztével elhagyták azt. A második világháborúban azután néhány országban ismét az óraállításhoz nyúltak, energia- és üzemanyag megtakarításért, az USA-ban 1942 februárja és 1945 szeptembere között, folyamatosan a „War Time” volt érvényben, 1 órával a csillagászati időhöz képest. Magyarországon az ötvenes években az energiaellátás nehézségeit igyekeztek mérsékelni a nyári időszámítással, de 1958-ban felfüggesztették az alkalmazását, majd 1980-ban vezették be újra, de akkor még egy hónappal rövidebb volt a nyári időszámítás időszaka. Európában 1996-tól egységesítették a rendszert.
