A kötetet ajánló Vinkó József szerint „Bodrogi Gyula bölcs iróniával mesél vadkanvadászatról és üregizésről, baklövésről és fácánozásról, elvtársakról és úrhatnám kocavadászokról, közben felvillantja a szülei, egy-egy nagy színész portréját, elmagyarázza, mi a „vadászláz”, az „őzhívás.”
„Akár beljebb és beljebb sétálunk vele az erdő világába, akár kitekintünk onnan, egyre többet tanulunk tőle, miközben szórakozunk, mert „annyi életszeretet, olyan mély ember és állatismeret, annyi humor rejtőzik a könyvben, hogy aki belekezd, az nem tudja abbahagyni”.
A kötet Epilógusában az erdőt hetven éve járó Bodrogi a lepergő időről a következőket írja: „Öreg vadász vagyok, és nyugodtan mondhatom, hogy jó öreg vadásznak lenni, mert az öreg vadászra odafigyelnek a többi vadászok, vadászat közben és az életében is. Ha találkozik a fiatal vagy fiatalabb vadászokkal, nagy szeretettel köszöntik, kérdezik hogyléte felől, örömmel hallgatják régi és új vadásztörténetei, akkor is, ha már ötször hallották….” „No meg rossz is öreg vadásznak lenni, mert a legnagyobb szeretettel, figyelemmel, őszinte érdeklődéssel kérdezik meg az öreg vadásztól: „Ennyi idős korodban még vadászol?”… Arról nem beszélve, hogy a legkisebb árkon is átsegítik. Minden ellenkezése ellenére elveszik tőle a puskát, ha a magaslesre kell felmásznia… és még néhány megalázó helyzetet kell túlélnie…” „De amíg ki tudsz menni az erdőbe, fel tudsz mászni a magaslesre, élvezni tudod a jó levegőt, a csendet, a vadászbarátokat, addig nem vagy öreg. Csak „öreg vadász”.
Bodrogi Gyula nem mesél „vadakat”, csak önirónikus, és örökösen játszik. Így a szavakkal is. A Honoré Daumier, francia grafikus litográfiáival illusztrált, szép kivitelű vadászhistória gyűjtemény a Magyar Konyha Magazin Kiadó Kft. gondozásában jelent meg.
Egyaránt érdemesülve a vadászat ellenségeinek és szerelmeseinek a figyelmére.
