Három éve szállították a kézilabdások az első nagy eredményt a Nemzeti Bajnokság élvonalába jutásukkal. Tavaly jött a második nagy siker, az ötödik hely megszerzésével. Ebben a szezonban nehezebben indult a szekér. Még meg kell harcolnunk a bajnokságban a nyolcba kerülésért, de ehhez a harchoz hatalmas erkölcsi tőkét sikerült ma kovácsolni a Magyar Kupa négyes fináléjába kerüléssel.
Nem akármilyen csapaton sikerült túllépnünk. A Csurgó együttese az utolsó pillanatig eséllyel harcolt a bajnokság legjobb négy csapata közé kerülésért. Tulajdonképpen két minimális vereség - a Szeged ellenében és a Tatabánya otthonában - fosztotta meg őket ettől a sikertől. Így aztán kettőzött erővel készültek a kupában elérendő sikerre. Igaz, nekünk se voltak rosszak a kilátásaink, hiszen az odavágón döntetlent értünk el. Azóta azonban sok víz foly(hat)ott (volna) le a Sión. A PLER ellen egy csúnya hazai kudarcba futottunk bele, edzőt váltottunk és a három éllovas ellen próbáltuk összeszedni magunkat. Ezek között volt biztató mérkőzés (Dunaferr), volt ahol kevesebbet mutattunk a kelleténél (Szeged) és volt ahol tisztes eredménynek számított a közte 11 (MKB). Az éles meccsek sora, azonban ezen a szerdán kezdődött és egyáltalán nem volt mindegy a mai eredmény. Nem csupán egy újabb történelmi siker felmutatása miatt, hanem a mai győzelem megalapozhatja a bajnoki célkitűzések megvalósítását, míg egy esetleges kudarc azokat is veszélyeztethette volna.
Hát behúztuk az elsőt! Pedig nem úgy indult ez a meccs, hogy itt bármiféle siker fog bekövetkezni. Kicsit fehéren, a téttől idegesen kezdtünk, amit a Csugó rutinos játékosai azonnal ki is használtak. Meg sem álltak egy - mifelőlünk nézve - 0:7-ig. (Igaz ebben az első katasztrofális kilenc percből négyben emberhátrányban voltunk) Ki is kérte azonnal az idejét Sótonyi László. Úgy tűnt, megállítható a Csurgó rohama, mert egy hetesből bedobtuk az első találatunkat, majd akció gólunk is született, de mindkettőre azonnal válaszolt Buday Dani. Az volt a bosszantó, hogy nem valami varázst űztek a csurgóiak, abból lőtték a góljaikat, amire az edzéseken készültünk. Ekkor, a tizedik percben pályára küldte edzőnk a frissen igazolt kapusunkat, Szabó Tamást és valami elindult. Tamás megfogott pár kemény lövést, igaz ehhez a teljesítményéhez a védelem is felsorakozott végre, könnyítve a portás helyzetén. Szatyi meg a kispadról űzte-hajtotta a társat, végig segítve, magyarázva neki és legalább úgy örülve - vagy talán még jobban - mintha Ő fogta volna meg azokat a lövéseket.
Elől is magunkra találtunk. Különösen Pásztor és Bakos volt elemében. Végre lőttünk un. könnyű gólokat, a jó védekezések/védések utáni gyors elfutásokból. Előbb egy 3:0-ás, majd egy 5:0-ás sorozattal jöttünk fel. Ellenfelünk 13 perc alatt csak egyszer talált a kapunkba. Ekkor már nálunk volt a lendület. Csurgó ekkor csak Dömös jó lövéseinek köszönhetően tudta tartani a kezdeti hétgólosról kettőre apadt előnyét, amit azonban a félidő hajrájában egalizálni tudtunk. Először volt döntetlen, de a legjobb lélektani pillanatban.
A második játékrész ismét jobban indult a vendégeknek, de itt két gól után megálljt parancsoltunk. Szívósan kapaszkodtunk, egyenlítettünk, sőt a 39. percben a vezetést is átvettük. Ez akkor még nem bizonyult tartósnak, de az eredmény csak hullámzott, vendégeinknek már esélye sem volt az ellépésre, az első félidő eleji rémálom meg fel sem merülhetett. Hullámzó játék után az ötvenedik percben 22:22-őt mutatott az eredményjelző. 110 percnyi játék után nulláról indult az utolsó tíz perc. De milyen tíz perc következett! Egy 3:0-ával robbantottunk, amit hetesből még faragott a kisebbik Frey testvér, de Szöllősi emberhátrányból újra visszahizlalta az előnyt háromra. Ekkor újra hetest dobhatott Frey Tamás. Az eddig kiválóan védő Szabó Tamás lefutott és Szatyi állt a kapuba a hetesre. Ismét remek húzás volt, mert a biztos kezű Frey eszén túljárt a világválogatottat is megjárt hálóőr. A támadóinknak egy újabb hármas széria volt a válasza a csurgói hetesekre és két perccel a vége előtt öttel vezettünk. Hiába faragott Nagy Máté, Kovács Gyurika tartotta a közte ötöt, így - miközben egészpályás letámadásra jöttek ki a vendégeink - Pásztoréknak arra is volt idejük, hogy olléztassák a hazai publikumot. Egy gyors hetes váltás, majd Józsa utolsó pillanatos lövése állította be a négygólos füredi sikert.
Sikert, amit pusztán a számszaki eredmény, a négy közé jutás önmagában is jelenthetne, de az eredmény alakulása, egy katasztrofális kezdés utáni talpra állás, majd mindennek az utolsó tíz percben biztos győzelembe fordítása sokkal, de sokkal többet jelent. Csak sajnálhatják mindazok, akik nem a helyszínen izgulhatták végig ezt a remek teljesítményt. A Balatonfüredi KSE 53-49-es összesítéssel jutott tovább. Így az ifik után a felnőttek is beverekedték magukat a Magyar Kupa négyes fináléjába. Rajtunk kívül az MKB Veszprém, a Pick Szeged és a PLER lett finalista. A négyes döntőt április 10-én és 11-én rendezik később kijelölendő helyszínen.
Férfi kézilabda Magyar Kupa, negyeddöntő visszavágó:
Balatonfüredi KSE–Csurgói KK 30:26 (13:13)
Balatonfüred, 800 néző. Vezette: Kékes Cs., Kékes P.
Balatonfüred: Szathmári - TOMBOR 6 (3), KOVÁCS GY. 2, Horváth R., Kis Á., SZÖLLŐSI B. 4, PÁSZTOR 8. Csere: SZABÓ T.(kapus), Németh, Salamon 1, Lelkes 1, Frey J. 1, BAKOS 7. Vezetőedző: Sótonyi László
Csurgó : Hudák - Fodor 1, Oláh 1(1), BUDAY 5, Szöllősi Sz. 1, DÖMÖS 7, NAGY M. 5. Csere: Nikolic (kapus), FREY T. 4(2), Cifra, Kökény, Gelley, Erdélyi, Józsa 2.
Vezetőedző: Buday Ferenc
Hétméteresek: 3/3 ill. 5/3
Kiállítások: 14 perc, ill. 8 perc
Az eredmény alakulása: 9.p.: 0:7; 11.p.: 2:9; 14.p.: 4:10; 21.p.: 9:10; 26.p.: 10:13; 33.p.: 13:15; 39.p.: 17:16; 44.p.: 18:20; 50.p.: 22:22; 52.p.: 24:22; 57.p.: 28:23
Edzői nyilatkozatok
Sótonyi László: – Rémálomszerű kezdés után óriási tartással felálltunk. Minden elismerésem a fiúknak.
Buday Ferenc: – Gratulálok a Fürednek, a második félidőben szerencsésebb volt. Ez döntött a javára.
