Adományozó: Erdei Katalin
Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
– A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.
(Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén)
Adományozó: Fortepan
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
(Ady Endre: Harang csendül I.)
Adományozó: Fortepan
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von,
És zsong az ének áhítatba zöngve…
(Kosztolányi Dezső: Karácsony)
Adományozó: Schoch Frigyes
Csingilingi, cseng a csengő,
Száll a szánkó, mint a felhő,
Csaknem elszakad a gyeplő,
Csingilingi, cseng a csengő.
(Móra László: Karácsonyi csengő)
Adományozó: Göcseji Múzeum
Karácsonyfa minden ága
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
Jó gyermekek mind örülnek,
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
(Dsida Jenő: Itt van a szép karácsony)
Adományozó: Párdányi Miklós
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.
(Ady Endre: Kis, karácsonyi ének)
Adományozó: Horváth Lajos
Kérünk Jézus angyalkája,
Ahol sok a koldus, árva,
Hol jóságod legtöbb várja,
Ott pihenj meg legtovábbra.
(Móra László: Karácsonyi csengő)
Adományozó: Vogl Elemér
Óhajtozom el a Magasságba,
Nagy a csúfság idelenn,
De van Karácsony, Karácsony,
Istenem, én Istenem
S ember-vágy küldte Krisztusunkat.
(Ady Endre: Virágos karácsonyi ének)
Adományozó: Hegedűs Judit
Harang hangja kondul
hótakarta tájon
templomba hívogat
havas pusztaságon.
(Bodor Miklós: Betlehemi Csillag)
Adományozó: FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György
Bűvös varázs kél ki a csendből
és az évek súlyos leple alól
csilingelnek újra a csengők.
Messze száll suhogva a lélek,
az értelem szárnyai viszik,
a varázs megmaradt, ugyanaz,
és már nemcsak csodálja, hiszi.
Csak nézem a kis karácsonyfát,
más, mint ezelőtt hetven éve…
Más a fenyő, mások a gyertyák
s én is más vagyok, sokkal vénebb.
(Csighy Sándor: Karácsonyfa előtt)
