Az Instagram 23 millió találatot hoz ki, ha beütjük a keresőjébe a kaktusz szót. Ha csak a sima növények kifejezést használjuk (persze angolul), ehhez a számhoz még hozzáadhatunk 14 milliót. De a #plantsarefriends (a növények barátok) és a #crazyplantlady (növénybolond nő) hashtagek is hasítanak, és az sem ritka, hogy a közösségi média posztok gyártói plant mama-ként, ritkábban plant papa-ként definiálják magukat. A Y és Z generáció körében a szobanövény lett az új háziállat, a dédelgetett jószág, amelyen – ha rosszmájúak akarunk lenni – lehet gyakorolni.
Fotók: UNSPLASH
És bár egy-egy poszt láttán időnként tényleg felmerül az emberben, hogy egy kicsit infantilis ez a rajongás, azért azt valóban rosszmájúság lenne kijelenteni, hogy a szobanövény puszta gyerekpótlék a felnőni képtelen generációk életében. Alice Vincent, a Rootbound: Rewilding a life című könyv szerzője nemrég a BBC-nek mesélt arról, mekkora vigaszt jelentettek számára a növények és a kertészkedés, amikor az élete fenekestül felfordult. „Igazi öröm fog el egy új hajtás láttán vagy amikor a hosszú, sötét tél után újra és újra kibújik a földből egy évelő növény. A növények évszakok szerinti váltakozása és a tágabb élővilág megfigyelése olyasmi, ami segít elkormányozni a saját mindennapjaimban is. Van valami igazán meditatív a kertészkedésben” – nyilatkozott a lapnak.
Vincent érzései nem egyedülállóak: Tolsztoj Anna Kareninája óta tudjuk, hogy a földművelés, tágabb értelemben a növényekről való gondoskodás mennyire nemesíti a lelket, de az sem új keletű információ, hogy a zöld és az élővilág látványa nyugtató hatást gyakorol ránk. Egyáltalán nem elhanyagolandó szempont ez akkor, amikor folyamatosan információkkal bombáznak bennünket, állandó teljesítménykényszer alatt állunk, mindig rohanni kell, ráadásul a világot újabban folyamatosan katasztrófák sorozata sújtja. Mindez rettentően meg tudja terhelni az elmét és a pszichét, ami a mentális betegséggel küzdők növekedésében is tetten érhető. És bár lehet, hogy az új generációk már ebbe az ingergazdag világba születtek, ez még nem jelenti azt, hogy számukra ne lenne ugyanolyan nyomasztó ez a környezet – legalább tudat alatt.
Miközben egy pénzlevelű píleát vagy egy könnyező pálmát ápol az ember, akarva-akaratlanul kikapcsol egy kicsit, az élet természetes körforgásának megfigyelése pedig türelemre és alázatra is tanít. A szobanövényektől vidámabb lesz a hangulatunk, alacsonyabb a vérnyomásunk, tisztább a helyiség levegője, ráadásul a teljesítőképességünket és a hatékonyságunkat is növelik.
És bár igaz, hogy egy növény nevelgetése közel sem akkora feladat, mint – a fenti analógiát folytatva – egy gyerekről való gondoskodás, attól még ugyanúgy odafigyelést igényel. Egy növénynek szüksége van vízre, fényre, arra, hogy az elszáradt leveleit időnként lecsipegessék, hogy a földjét felfrissítsék. Nagyon emelkedett gondolatnak hangzik, de egy szobanövény gondozása igenis egyfajta érettséget kíván meg, és egy új hajtás látványa valójában a siker megtestesülése. Talán nem akkora sikeré, mint egy jogosítvány letétele vagy egy projektmunka elkészítése, de attól még siker, ami hozzáadhat az önbecsüléshez.
A tágabb környezetre gyakorolt hatásról nem is beszélve, hiszen a beltéri növények ugyanúgy képesek ellensúlyozni a környezetszennyezés negatívumait, mint a fák, így a kertészkedés ugyanannyira része a környezetvédelemnek, mint az újratölthető palack használata.
Szóval, ha valaki szeretne egy kicsit a saját meg a környezet jólétéért tenni, ideje beszereznie néhány zöld barátot.
Mivel kezdjünk, ha csak most vágnánk bele a növénynevelgetésbe? A szárazságtűrő kaktusz mellett remek választást a kevésbé fényigényes szobafutóka, az anyósnyelv, a vitorlavirág, a szívlevelű filodendron vagy a zöldike.
