József Attila hányatott gyermekkorát, majd depresszív felnőttéletét nem kell különösebben bemutatni, a magyar irodalomtörténet egyik legtragikusabb sorsú zsenijéről beszélünk, nem véletlen, hogy a költészet napját is az ő születésének évfordulójához kötjük már 1964 óta.
Abban sincs különösebb vita, hogy József Attila élete során számos mentális zavarral küzdött, depresszió, énkép-zavar kínozta folyamatosan, miközben költői zsenije a legnagyobb műveket hozta létre.
A Tiszta szívvel, vagy a Mama olyan költemények, amelyek mind irodalmi értékben, mind mondanivalójukban a legmélyebb szinteken mutatják be a költő nagyságát és lelki vívódásait.
Nem véletlen, hogy József Attiláról mindenkiben ez a keserű sorsú, tiszta érzelmekkel teli és fiatalon elhunyt költő képe él a mai napig.
József Attila, az egyik legnagyobb magyar költő (kép:femina.hu)
Ugyanakkor József Attila életművében van egy költemény, ami még mélyebb betekintést enged az ő érzelemvilágába, viszont ez a költemény sokszor nem kerül be a költő életművét összefoglaló írásokba, sőt, sokáig szándékosan titkolták, számításon kívül hagyták.
A Szabad-ötletek jegyzéke című írását 1936-ban, egy évvel a halála előtt vetette papírra. Már műfaji besorolása sem egyszerű, terápiás szándékkal írt orvosi dokumentumtól a pszichoanalitikus önvallomáson át a különleges, az „automatikus írás” poétikáját működtető lírai műalkotásig sokféle meghatározást kapott már.
A legnagyobb „problémát” – már ami a szélesebb körben való kiadását illeti – az jelenti, hogy olyan botrányos, sötét és felkavaró nyelvezetet használ, ami nem volt, és azóta sem megszokott a költőktől.
A Szabad-ötletek jegyzékében József Attila látszólag csak egymás után írt összefüggéstelen szavakkal alkotja a rímpárokat, miközben az obszcén, vulgáris és erőszakos jelzőkön keresztül süllyed egyre mélyebbre a saját elméjében.
Most nem is idéznénk belőle, az interneten bárki számára elérhető, viszont a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) oldalán is egy figyelmeztető felirat után lehet csak elolvasni a költeményt.
Figyelmeztetés!
A Szabad-ötletek jegyzékének kiadása a magyar irodalom egyik legvitatottabb kérdése, mely sokak véleménye szerint soha nem szabadott volna, hogy a közönség elé kerüljön. Egy ember világának azon mélységeit tárja fel, melyek talán jobb, ha sosem kerülnek napvilágra. Mások azonban azt vallják, hogy a szöveg hozzásegít a versek értelmezéshez, és ilyen szempontból lényeges dokumentuma az életműnek. Mivel a Szabad-ötletek jegyzéke helyenként rendkívül felkavaró, és fenn áll a lehetősége, hogy olvasás után jelentősen változhat a költőről kialakult képen, kötelességünknek éreztük, hogy erről előre figyelmeztessük az olvasót, attól függetlenül, hogy a teljesség igénye miatt jelen kiadásba is bekerült az írás.
- áll a portál nyitólapján, ha rákeresünk József Attila versére.
Emlékmű Balatonszárszón, ahol elhunyt a költő (kép:csodalatosbalaton.hu)
Ez pedig rávilágít egy olyan felvetésre, ami még több morális és etikai kérdést vet fel.
Amennyiben elfogadjuk – és miért ne fogadnánk el a tényeket – hogy a Szabad-ötletek jegyzéke ugyanúgy József Attila életművéhez tartozik, akkor van-e joga bárkinek is csak azért a háttérbe szorítani ezt a verset, mert az nem feltétlenül illeszkedik be a költőről kialakított képbe? Főleg úgy, hogy József Attila irodalmi nagyságát pont az a zavart személyisége adta, ami életét megkeserítette, ám halála után a legnagyobbak közé emelte.
Jelen esetben nem foglalnánk állást, mindenki saját érzelemvilágának megfelelően döntse el, hogy megismerkedik-e József Attila ezen írásával, kockáztatva, hogy megváltozik a róla alkotott képe, vagy még jobban megismeri az életét, érzéseit, vívódásait.
