1956-ban december 4-én Budapesten, a Hősök terén kezdődtek a nőtüntetések, amelyek néhány nap alatt az ország számos városában szárnyra kaptak. Veszprémben december 6-án az asszonyok és lányok némán, virágokkal “felfegyverkezve” vonultak és emlékeztek a megtorlások áldozataira: a halottakra, bebörtönzöttekre.
A tüntetés 63. évfordulóján a VENŐKE programja hagyományosan a Veszprémi Panteonból indult, ahol virágot helyeztek el a nőtüntetés emlékkövénél, majd a Szabadság téren található emléktáblánál koszorúztak. A napot az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban zárták, ahol kerekasztal-beszélgetést rendeztek a városunkban kiemelkedő tudományos-oktatói tevékenységet végző nők képviselőivel, valamint átadták a Női Helytállás elismerő okleveleket.
A Szabadság térre a Városi Nyilvánosságért Alapítvány is szervezett megemlékezést, melynek szónoka Sótonyi Mónika önkormányzati képviselő volt. Felelevenítette, hogy éppen a fegyvertelenül, erőszakmentesen vonuló tömeg elszántsága rettenthette meg a hatalmat, hiszen szembesülniük kellett vele, hogy golyóval és fenyegetéssel sem tudta kiölni a lelkekből a tüzet és az érzelmeket. Hozzátette: a nőtüntetés is egy fontos lépés volt azon az úton, ami aztán az erőszakon alapuló kommunista rezsim összeomlásához vezetett.
