- A kilencvenes évek eleji fénykort követően hanyatlani kezdett a sportág, főként a szervezés és az utánpótlás hiánya miatt – vezet be a veszprémi teremhoki történelmébe Kovács Tamás, a Veszprém Lizards edzője. – Később is hullámzott a teljesítmény: 2001-ben felkarolta a csapatot egy edző, ismét születtek jó eredmények, de távozása után megint hullámvölgy következett. Én már a harmadik bajnokságban indulok velük és idén úgy tűnik, megnyerjük az OB 1 B-t, ami a magyar másodosztályt jelenti. Most négy új ajkai csapattagunk van, ők nagyon gyors és technikás játékosok, nagy szerepet szánok nekik az idei szezonban.
- A játék alapvetően nagyon hasonlít a jégkoronghoz – magyarázza a korábban tornával foglalkozó edző -, de ennek sokkal szigorúbb a szabályozása. Mindenféle erőszakosság, durvaság kizárt, ezért nincs semmilyen védőfelszerelés sem. Az ütőt térd fölé nem szabad emelni, a másik ütőjére nem szabad ráütni, ezekért súlyos büntetések járnak. Ugyancsak nem lehet felugrani vagy lefejelni a labdát. A hokihoz hasonlóan öt plusz egy ember játszik, sorokat cserélünk, ez biztosítja, hogy a háromszor húsz perc tiszta játékidő mindig pörgős legyen.
- Idén kezdtem el szervezni egy utánpótlás csapatot – folytatja Tamás. – A csapatunk egyik legnagyobb hiányossága, hogy nincs meg a játékosok megfelelő előképzettsége. A tagok legtöbbje egyetemista, akik elsősorban az elvárt testnevelés óraszám megszerzéséért jönnek el, ezért többször előfordul, hogy nem jönnek edzésre vizsgák vagy épp bulik miatt. Sajnos még vannak, akik nem sportolóként gondolkodnak, csak a gólt értékelik, egy-egy szépen kidolgozott helyzetet vagy jó csapatmunkát nem.
Kovács Tamás, Török András és Tóth Péter
- Én is egyetemistaként kerültem a csapatba 1996-ban – meséli Török András, a csapat egyik veteránja. – Mint elsős, a kellő testnevelési óraszám megszerzése volt a fő célom nekem is, de már az első edzésen annyira magával ragadott a játék, hogy azóta is versenyszerűen űzöm. Sokszor kérdezik, miért nem inkább jégkorong, a válasz egyszerű: Veszprémben nem volt meg rá lehetőség, hogy egész évben edzhessek, teremhokizni pedig mindig lehet. Jellemző egyébként, hogy volt jégkorongozók alkotják a magyar floorball válogatottat és általában kiváló eredményeket érnek el, de arra is van példa persze, hogy teremhokisok mennek át jéghokis csapatokba játszani.
- Most százszázalékos teljesítménnyel vezetjük a bajnokságot - mondja Tóth Péter, aki 2002 óta tagja a csapatnak. – Esélyünk nyílik arra, hogy a legfelsőbb osztályba kerüljünk egy osztályozó meccs után. A válogatottságból vagy a nemzetközi karrierből már kiöregedtünk, és sajnos nem olimpiai szám a sportág, ugyanakkor őshazájában, Skandináviában már a futballal emlegetik egy lapon. Ott már vannak olyan nemzetközi sztárok is, akik a későbbi generációk példaképei lehetnek.
