– Tavaly nyáron milyen csapatot álmodtál meg, raktál össze a fejedben? – kérdezte a veszpremkosar.hu szerkesztője a csapat edzőjét.
– Mindenekelőtt egy jó szellemű társaságra vágytam, ahol a játékosok egységet teremtenek, ahol megtalálható egyfajta egyensúly. Úgy vélem, etekintetben nem kellett csalódnom, már az elején érezhető volt, hogy a közösség sokra hivatott. Ugyanakkor azt is látni kellett, hogy a másodosztály sok erős gárdát számlál, ezért különösen fontos volt, miszerint mindenki tudja, hogy a klub hierarchiájában hol a helye és mi a feladata.
– Óriási lendülettel kezdtétek a pontvadászatot, a sportbarátok számára egykettőre nyilvánvalóvá vált, hogy könnyedén pipáljátok ki a tervet, vagyis az alapszakasz után a Nyugati-csoport első négy helyének egyikén zártok…
– A védekezésre helyeztük a hangsúlyt, a csapdázásunkkal heteken, hónapokon át megleptük az ellenfeleinket. Persze idővel rájöttek a többiek arra, hogy ezen formulával szemben mi a teendő, de mert ez nem ment nekik gyorsan, húsz-kettes mutatóval fejeztük be az első félidőt. Viszonylag hamar jegyet váltottunk a felsőházi rájátszásba, aztán bebiztosítottuk a blokkbeli első besorolásunkat, ami kicsit megszédítette a szurkolóinkat, mert úton-útfélén mást sem hallottam, mint hogy az élvonalban a helyünk.
– Ezzel azt akarod sugallni, hogy a pompás mérlegetekkel elaltattátok a közvéleményt?
– Ha arra gondolok, hogy tavasz elején boldog-boldogtalan azt vizionálta, hogy kivel harcolunk meg a feljutásért, akkor a felvetésre határozott igen a válaszom. Sokáig minden oly’ simán ment, pedig menet közben olyan meghatározó embertől köszöntünk el, mint Puszta Dávid. Nekünk sem akkor, sem most nem az A-csoporttal kell foglalkoznunk, a keretünk nem ennek szellemében van összerakva. Ezzel együtt kitettünk magunkért, – ha úgy tetszik – sokáig versenyben voltunk az NB I-ért. Csapatként jól funkcionáltunk, egységesek voltunk, nem lett volna lehetetlen küldetés dobogóra állni.
Mérész Csaba - Fotók: foto24.hu
– Sejtetted, hogy az alakulat a hajrára elkészül az erejével?
– Jól indultunk a ligában, sokáig vezettük a tabellát, de az már télen látszódott, hogy – kiváltképp sérülések esetén – rövid lesz a kispadunk. Emiatt idővel kényszerpályán mozogtam, nem tudtunk úgy fejlődni, mint ahogy szerettem volna. A playoffban hullámzó lett a teljesítményünk, mind gyakrabban hibáztunk, a végére mintha meg is tört volna valami. A műhely produkciójával mégsem lehetek elégedetlen. A kép összességében pozitív, nem sokon múlt, hogy medál kerüljön a nyakunkba. Tehát sikerként élem meg a negyedik helyet.
– Mi volt számodra a szezon legszebb, illetve legkellemetlenebb pillanata?
– Minden győzelmünk örömmel töltött el, az alapszakaszbeli bizonyítványunk szintén nagy boldogsággal. Leginkább az Oroszlányi SE Lions elleni elődöntőt sajnálom, főként a második mérkőzés végét, mikor alárendelt szerepbe kerültünk. Ezért – ha szabad azt mondanom – rossz szájízzel fejeztük be a bajnokságot. Persze el kell ismernem: a dobogóra állt vetélytársak kicsivel előttünk jártak.
– Mindenkivel elégedett vagy?
– Nem, de nevekkel nem itt és most szeretnék szolgálni. A fiatalok értelemszerűen nem rendelkeztek kellő tapasztalattal. Miért tagadjam, a fiatalok és a rutinos spílereink között sokszor nagy szakadék tátongott. Vannak, akik csalódást okoztak, akikben kellő tartalék maradt. Nem állt be mindenki a sorba, vagy nem úgy végezte a feladatát, ahogy kértem tőle. Körtélyesi Gergely ellenben nem akármilyen pluszt hozott a játékunkba – mindenekelőtt a saját palánkunk alatt –, Kámán Tamással pedig talán az osztály legprímább párosát alkották.
– Miként festhet az együttes ősszel?
– A nemrég véget ért kiírásban kialakult egy erős mag, egy úgynevezett alappillér, ami a jövőben is megfelelő támaszt adhat. Ez azt jelenti, hogy az új keret vonatkozásában meglesz a folytonosság. Most olyan játékosokkal állunk tárgyalásban, akik erősítést jelenthetnek nekünk. Még nincsenek konkrétumok új igazolásokról, találgatásokba pedig nem mennék bele. Dolgozunk a keret kialakításán, de vannak szempontok, amiket nem szeretnénk figyelmen kívül hagyni. Vannak határaink, korlátaink, tisztában vagyunk azzal, hogy milyen költségvetéssel rendelkezünk. Szem előtt tartanánk a stabilitásunkat. Reményeim szerint minél előbb összeáll a garnitúra, hogy időben elkezdhessük a csapatépítést. Akadtak hibáink tavasszal, amikből tanulnánk. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a salgótarjániak heti nyolc, míg az oroszlányiak heti öt edzéssel készültek. Etéren messze voltunk tőlük, de ősztől mi is emelünk a tréningszámon, s lesz konditermi foglalkozásunk is. A jövőben többet kell dolgoznunk.
– Olybá tűnik, komoly ambíciók vannak benned a 2016/2017-es szezont illetően…
– Így van, már várom a közös munkát. Hiszem, hogy az új kiírásban az előzőnél is masszívabb keretünk lehet, s még szebb paramétereket érhetünk el, miközben tudom: rajtunk kívül több jó csapat is lesz a mezőnyben. Nem a feljutás a célunk, persze menet közben megjöhet az étvágyunk. Sokkal fontosabb, hogy stabilabbak és ütőképesebbek legyünk.
