A VEDAC kiváló atlétájának az augusztusi berlini világbajnokságon ismét hihetetlen pechje volt, a veszprémi akadályfutó optimizmusa azonban továbbra is töretlen.
– A Simonyi Általános Iskolában Tungli József nevelőedzőm segítségével először a magasugrással ismerkedtem meg. Itt is sikerül szép eredményeket elérnem, a serdülő bajnokságban második voltam tizenhárom évesen. Egy évvel később augusztusban kerültem át a futócsoportba a jelenlegi tréneremhez, Koós-Hutás Lászlóhoz. Szeptemberben pedig már ezüstérmes voltam az országos bajnokságon. Mi több a következő évben 1500 és 800 méteren korosztályos bajnokságot nyertem. Az első rangosabb nemzetközi siker pedig a 2001-es amsterdami junior Európa-bajnokságon született, ahol második lettem – mesélte Tóth Lívia.
Három évvel ezelőtt azonban egy rendkívüli pechszériába került a fiatal atléta.
– 2006-ban versenyeztem Göteborgban az Európa-bajnokságon, ahol az előfutamban továbbjutó helyen álltam, az utolsó öt méteren viszont elszakadt a combhajlító izmom. Utána sokáig bajlódtam a sérülésemmel, majd 2007 májusában volt egy kézműtétem, amelyből úgy sikerült felépülnöm, hogy a teljes évet ki kellet hagynom, s nem is versenyezhettem. Tavaly ismét visszatértem, ekkor pedig a bokám sérült meg májusban. Ezt követően kezdtem magam összeszedni, s készültem arra, hogy megfussam a pekingi olimpiához szükséges szintet, akkor pedig az Achillesem megfájdult. Ennek ellenére az országos bajnokságon próbáltam teljesíteni a szintidőt. Az utolsó kétszáz méterig úgy álltam, hogy ez sikerül is, de a vizesárokban pont a fájú Achillesemre érkeztem, így az utolsó résznél már nem sikerült tartanom a tempót, s így elestem a kvótától – idézte fel fájó emlékét a kiválóság.
Az idei világbajnokságra való kijutásban azonban már semmi sem akadályozta a tehetséges futót. A berlini seregszemlén azonban a 3000 méteres akadályfutás előfutamában ismét elpártolt tőle Fortuna.
– 1600 méternél járhattunk, amikor a vizesároknál próbáltam helyezkedni, hogy kikerüljem a tülekedést, s éppen ugrottam, amikor a norvég lány elesett előttem, s már nem tudtam kikerülni. Konkrétan nem estem el, viszont mindkét kezemet letettem a földre, s egy ilyen guggoló pozícióból kellett újra elindulnom. A többiek pedig – akikkel addig együtt futottam – pont ekkor váltottak ritmust. Ez több másodpercet jelentett nekem. Mindenestre valószínűleg a mi futamunkból e nélkül sem tudtam volna továbbjutni, mert itt volt a legerősebb mezőny. Idén egyébként is inkább az volt célom, hogy a hosszú, két és fél éves sérüléshullámot követően ismét megtaláljam a régi önmagam– vallotta be Tóth.
Úgy tűnik, hogy ez sikerült is VEDAC atlétájának, aki szeptember első hétvégéjén a 8. helyen végzett a vb-számában az olaszországi Rietiben rendezett atlétikai Grand Prix-n.
– Örömteli volt számomra, hogy a sok-sok kihagyás után ilyen rangos versenyen indulhattam. A pekingi olimpián 5. helyezett román lányt, illetve az idei vb-n döntős lengyel futót is sikerült megvernem, ami mindenképpen bizakodásra ad okot. Ami az eddigi sikereket illeti, az országos csúcsaimra, illetve a 2005-ös atlétikai világdöntőn elért ötödik helyemre vagyok a legbüszkébb. S hogy mit hozhat a jövő? Mindenképpen visszakerülnék az európai, illetve világ elitbe. A jövő évi Eb-n szeretnék jól szerepelni, s mivel Pekingbe nem sikerült kijutnom, ezért a 2012-es olimpián már nagyon szeretnék ott lenni.
