– Miként telik a nyarad? – kérdezte a veszpremkosar.hu az együttes tizennyolc éves sportolóját, a zirci III. Béla Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola magántanulóját.
– Eddig szerencsére megtaláltam az egyensúlyt az úgymond láblógatás és az aktívabb pihenés között. A szeretteimmel Balatonfenyvesen kapcsolódtunk ki, de azért gyakran a kosárlabdát is kézbe vettem. Önszorgalomból gyakorlok is, a barátaimmal esténként a zirci, villanyvilágításos küzdőtéren dobálgatunk, míg hétvégén Soós Nagy Kornéllal, Naményi Márkkal és Kálló Nándorral részt vettünk egy zánkai streetball-tornán, ahol másodikak lettünk.
– A sportág mióta tölt be meghatározó szerepet az életedben?
– Úgy tíz éve „pattogtatok”, s ha nem csal az emlékezetem, 2010-ben kerültem az akkori VESC egyik korosztályos köréhez. Szépen végigjártam a ranglétrát, játszottam a serdülőknél, aztán a kadettoknál, most pedig a junioroknál, s volt hogy csapatkapitánynak, máskor pedig az adott gárda legjobbjának választottak meg. Érdekes, néhány éve centerként számoltak velem a trénerek, ám immár főként a hármas poszton vetnek be.
– Az U21-es társaság után – a 2013/2014-es szezonban – a klub felnőtt-műhelyében is bemutatkozhattál…
– Ez egészen pontosan úgy hangzik, hogy az egyik NB I/B-s mérkőzésen, a keretet sújtó sérüléshullám miatt leülhettem a kispadra. Egyébiránt tudtam, hogy akkor és ott nem dobnak mélyvízbe, nekem mégis nagy élmény volt a nagyokkal együtt kifutni a parkettre.
– Azóta többször pályára léphettél Vertetics Ádámékkal, melyik párharcra emlékszel legszívesebben vissza?
– Tavasszal a középházi rájátszás második körében, idegenben sikerült egy hárompontost elsüllyesztenem a Falco KC II. Szombathely gyűrűjébe. Az a találat valamiért megmaradt bennem. Jóllehet az alapszakaszban is felléptem négyszer, s az MTK-Törökbálint ellen is volt egy duplám. S akkor még nem szóltam az U18-as alakulatban mutatott teljesítményemről. Ott tényleg jól ment a legutóbbi kiírásban, a Tarczy DSK/Pápa KA-nak huszonhárom, a Széchenyi KA Győri KC-nak huszonkettő, míg az Oroszlányi SE Lionsnak húsz pontot dobtam.
– Nem volt gond a beilleszkedéssel?
– Etekintetben nem merült fel semmiféle „gikszer”, mindenki sokat segített, de leginkább Sipos Ádám volt az, aki a hónom alá nyúlt.
– A veled foglalkozó szakemberek mit mondanak, mik az erényeid és miben kell fejlődnöd?
– Kezdjük az utóbbival: a játék minden elemében javulhatok, de ez ebben a korban érthető. Állítólag a kísérleteim kivitelezése és pontossága a közelmúltban sokat csiszolódott, arra már lehet építkezni. A triplák terén valóban sikerült egyről a kettőre lépnem.
– Mit vársz magadtól a következő idényben?
– Remélem, hogy az U21-es csapatunkkal tovább közeledünk a legjobb utánpótlás ellenfelekhez, s én egy jó és kiegyensúlyozott teljesítménnyel rukkolok elő. A dobogóesélyes felnőtt-csapatnak is szeretnék hasznára lenni, de tisztában vagyok azzal, hogy ott nem én, hanem Vertetics, Kámán Tamás, Puszta Dávid, Simon László és Körtélyesi Gergely az adu ász.
