– Gratulálunk!
– Mármint ahhoz, hogy Bencze Tamás szakvezető felkérésére elvállaltam az élvonalbeli Zalakerámia ZTE KK egyik edzői tisztségét? – kérdezett vissza a kétméteres bedobó, aki kilencvenötször volt válogatott, nyert bajnoki aranyat, ezüstöt és bronzot, begyűjtött MK-diadalt és megválasztották az év kosárlabdázójának is. – Köszönöm, ám ennek ára is volt, mert ezzel párhuzamosan elköszöntem a zalai klub serdülőcsapatától, ahol trénerként dolgoztam. Fájt a búcsú, hiszen a fiatalokkal legutóbb másodikak lettünk a korosztályos bajnokságban, a döntőben az MKB-Euroleasing Vasas múlt felül bennünket. Az egerszegi felnőttkörnél augusztus harmadikán kezdődik a felkészülés – ott fújom a sípot és mérem az időt –, ugyanakkor az ottani elöljárókkal egyeztettem, hogy a hónap közepén már jelenésem van a veszprémi gárda alapozásán. Hiszem, hogy a feladatkörök összeegyeztethetők.
– Már kezdtünk attól tartani, hogy a bakonyi megyeszékhelyen csupán egy szezon erejéig tartott a „mandátumod”…
– A sportkarrieremben jelenleg a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém a legfontosabb, meg sem fordult a fejemben, hogy elhagyom a királynék városát. Még akkor sem, ha az előző évadunk nem volt az igazi. Nekem is furcsán jött le, hogy míg korábban nyolc-tíz gyakorlásom volt hetente, addig a legutóbbi kiírásban kettő-három. Ez volt a negyedszázados pályafutásom első idénye a másodosztályban. Más ritmusú mérkőzéseken szerepeltem, más erősségű ellenfelekkel találkoztam, de a szerepköröm is megváltozott. Egyszóval alkalmazkodtam a körülményekhez.
– Utólag mit gondolsz, a tapasztalatod révén miként sikerült összefognod az együttest?
– Előzetesen azt terveztem, hogy a fiatalokat irányítom a pályán, átsegítem őket az esetleges nehézségeken. Talán nem beszélek haza, de a rutinommal, a tapasztalatommal valahol a társaság segítségére voltam. Próbáltam hozzájárulni a közös munkához, a fejlődésünkhöz, miközben igyekeztem bizonyítani: magamnak és a sportágnak is, hogy lehet még rám számítani. Nekem nincsenek sztárallűrjeim, már nem akarom megváltani a világot. A higgadtság az erényem – ennek tükrében szándékozom a tudásomat megosztani a társakkal.
– Nyugtass meg, jövőre azért feljebb léptek a tabellán!
– Hátrébb az agarakkal, nem szeretnénk olyan hibába esni, mint tavaly ilyenkor. Persze most – a nevek alapján – egy remek alakulat körvonalazódik Veszprémben, amelynek a Nyugati-csoport első négy helyének egyikén kell zárni az alapszakaszt. Egyelőre messzebbre nem gondolok. Bízom benne, hogy elérjük a céljainkat, hangulatos csatákkal örvendeztetjük meg a szurkolóinkat, s én is hasznára leszek a közösségnek. Jó lenne, ha a csapatjáték lenne az erősségünk. Ha tudunk egymásért harcolni, eredményesebbé válhat a szezonunk. Most is vallom: a veszprémi gárda nem öt, hanem tizenkét játékosból áll majd, akikre Mérész Csaba vezetőedző bármikor számíthat. Egy jól összerakott, több variációs lehetőséggel rendelkező együttes jó mutatókat érhet el, megvalósíthatja az álmait.
– A holt idényben ismét „leporoltad” a Yamaha chopperedet?
– Nálam a motorozás gyermekkori szerelem, de továbbra is a szelíd motorosok táborát erősítem. A nyeregben teljesen kikapcsolódom. Persze nyáron a hároméves kislányommal, Dorinával is próbáltam sok időt tölteni. A barátaimmal az olaszországi Bibione-ban pihentem, máskor pedig a szüleim hétvégi házánál tologattam a fűnyírót. Kosárlabda viszont csak elvétve volt a kezemben. Igaz, ennek is van előnye: labdaéhesen várom a közelgő alapozást.
