Mert az kevés, hogy gondolkodunk, de egymástól függetlenül. Hogy megpróbálunk sodródni az árral, hátha sikerül egy faágban megkapaszkodva kievickélni a partra, mielőtt lezuhanunk a vízesésen.
Az egyetemeken folyó tudományos kutatások hatalmas erőt képezhetnének a kezünkben ahhoz, hogy egy kicsit jobban fel tudjunk készülni az előttünk álló évtizedekre, de addig, amíg a régi formák szerint állunk hozzá az intézményi struktúrákhoz, nem nagyon fogunk előrébb lépni. „El vagyunk foglalva a formalitásokkal, miközben az egyetemnek az lenne a szerepük, hogy ne csak tanítsanak, de maguk is tanuljanak, és a világra nyitottan, a valóságra koncentráljanak” – véli Miszlivetz Ferenc, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (iASK) főigazgatója.
Miszlivetz Ferenc /Fotó:iASK.hu
Egyre több kritika éri a társadalomtudományokat, hogy igazi, hasznosítható tudást is adjanak, és egyre inkább szükség van az olyan atipikus intézményi formákra, ahol multidiszciplináris formában, az egyes tudományágak közötti együttműködéssel, hálózatos formában zajlik a kutatás és az oktatás.
Erre egy kísérlet a 2015 óta működő, kedden Veszprémben is bemutatkozott iASK, amely éppen azon fáradozik, hogy a tudományterületek közötti párbeszédet megteremtve, minden esetben hasznosítható tudást adó kutatások révén megoldást nyújtson a világ problémáira. Az intézet életében a kőszegi kampusz révén részt vesz a Pannon Egyetem is, mely három képzést kínál a hallgatók számára, de kutatási és ösztöndíj programjaikra egyetemi hallgatók és már végzett kutatók egyaránt jelentkezhetnek, akik előtt többek között egy 5500 kötetes könyvtár is nyitva áll.
Az intézet rendszeresen szervez nyári és téli egyetemet is, jelenleg pedig négy kutatóközpontjuk működik az egyes érdeklődési területeknek megfelelően. A KRAFT Központ többek között a kreatív vidéki városok létrejöttét, a kis és középvárosok új típusú szerveződését és összefogását vizsgálja, és amely egyébként Veszprém EKF győzelmének egyik katalizátora is volt e gondolat realizálásában. Hankiss Elemér világhírű magyar tudós szellemi örökségét ápolva, többek között az emlékezetpolitikára fókuszálva végez kutatásokat a Hankiss Központ, míg a Polányi Központ kutatói a klímaváltozás, a migrációs politika társadalmi vetületét, a túlnépesedő városok és a pusztuló falvak ellentétét, Európa jövőjének kérdéseit vizsgálják. De az intézet olyan kérdésekre is választ keres, mint a digitális transzformáció, a Big Data ellentmondásai vagy éppen a robotok hódítása.
Az intézetben olyan területeket is vizsgálnak, mint a klímaváltozás
Nem kapaszkodhatunk tovább a régi formulákba, muszáj új szemmel tekinteni a dolgokra, hiszen gondoljunk csak bele, mit eredményezett már most például a robotizálás: már nem arról van szó, hogy a számítógép legyőzi a világbajnok sakkozót, hanem két számítógép egymást győzi le, mert kiismerték a másikat. Mit történne akkor egy ember esetében? Hiszen az algoritmusok már így is sokszor jobban ismernek minket, mint mi önmagunkat. Ideje lesz visszavenni a kezünkbe az irányítást és megtanulni, kik vagyunk, ha nem akarunk egyszer csak egy rossz disztópiába kerülni.
A digitális transzformáció, az átalakulás ráadásul csak brutálisabb lesz, a Gutenberg-galaxis pedig mai formájában kb. 50 éven belül meg is szűnik.
A nanotechnológia sem csak a sci-fik világa már
Persze az adatforradalomnak, a technológia hihetetlen mértékű fejlődésének vannak pozitívumai is: a bio-és nanotechnológiai révén már most képesek vagyunk manipulálni a DNS-ünket vagy éppen mini karbantartó egységeket juttatni a sejtjeinkbe, hogy azok jobban regenerálódjanak, és a digitális lenyomataink révén számos orvosi előrelépés történhet meg.
Ahhoz azonban, hogy előre tudjunk számolni minden lehetséges kimenetellel és következménnyel, hogy ne a Nagy Testvér vagy a gazdagok kiváltságának számító biotechnológiai egyenlőtlenség valósuljon meg, hogy a kreatív újraszerveződés nyomán tényleg tudjunk egy jobb társadalmat létrehozni, most kell cselekedni. Hálózatosodás, nyitottság és friss intézeti formák révén.
