Ezt magam is tanúsíthatom: három hónapja láttam meg először Káposznyák Viktória kézműves termékeit, de még mindig fogva tartanak és erősen hajt a vágy, hogy miután megírtam ezt az interjút, rendeljek tőle egy horgolt macit. Pedig én már rég elmúltam gyerek, papíron.
Ezzel egyébként nem vagyok egyedül. Noha a Horgolmányok legfőbb rajongói a kisgyerekek, időnként egy-egy kedves nyuszi láttán barátnők is megajándékozzák velük egymást, legutóbb pedig egy hölgy azzal kereste meg Vikit, meg tudná-e horgolni a Willendorfi Vénuszt ábrázoló termékenységi szobrot, mert a férje biztosan imádná. Meg tudta, és ha lenne még valakinek hasonlóan bolondos ötlete, Viki valószínűleg attól sem riadna meg. Repertoárján számos különleges figura akadt eddig is: Earl, egy igazi elegáns angol úrikutya, jó pár mesehős: Malacka, Mickey egér, a Kis herceg, de készített már többek között egyszarvút, zsiráfot, pandát, rénszarvast és sünit is.
Médiától a horgolótűig
Bár ma már egyértelműen a Tarkaplacc az, amiben Viki ki tud teljesedni, néhány évvel ezelőttig úgy gondolta, más lesz az útja. „Főiskolán még biztos voltam benne, hogy nekem újságírással, televíziós riportok készítésével kell foglalkoznom. Miután elvégeztem az egyetemet, Debrecenben elkezdtem dolgozni a helyi televíziónál, illetve egy ideig marketingesként dolgoztam, miközben hat évvel ezelőtt megalapítottam a Horgolmányokra építő vállalkozásomat is. Nagymamám készített horgolt angyalkákat, karácsonyfadíszeket, és az ő mintájára eldöntöttem, hogy ezt én is szeretném kipróbálni.
Netes videók alapján, autodidakta módon tanultam meg mindent, elég hamar kiderítve, hogy engem inkább a játékok érdekeltek. De akkor ez még csak hobbinak indult, amiből a vállalkozás révén bevételre is szert tudtam tenni. Aztán időközben sokat változott a képem az újságírásról, én is változtam, és rájöttem, hogy a média sokszor stresszes világával szemben inkább egy nyugodtabb életre vágyom. Miután Veszprémbe költöztünk a férjemmel, még közel egy évet tévéztem, de kb. három évvel ezelőtt már elkezdtem egy kicsit tudatosabban foglalkozni a vállalkozás növelésével, míg végül tavaly április-májusban jött el a pillanat, hogy előbbinek búcsút intsek, és a Tarkaplaccot tegyem meg a főállásommá” – meséli.
Mint mondja, a kitérőket sem bánta meg. „Mindig úgy gondolok ezekre a munkánkra, mint hasznos tapasztalatokra, amiket most tudok kamatoztatni. Sok érdekes történettel találkoztam a tévénél, megtanultam, hogyan adjam el magamat, a marketinges állás során pedig a sales részt is elsajátítottam.” Ráadásul egy munkahely fegyelemre is tanít, ami elengedhetetlen, ha valaki aztán otthon kezdd el dolgozni, hiszen a nagy szabadságban könnyen elterelődik az ember figyelme.
A mellékállásban töltött évek pedig egyfajta biztonságot is adtak Vikinek, hogy csak a vállalkozásra koncentrálva már tudjon mire alapozni. „Egy főállást elengedni mindig nagyon félelmetes – a férjem, Laci nélkül valószínűleg én is tovább halogatom. Rengeteget biztatott, hogy ne aggódjak a bevétel miatt, csak csináljam. Igazi lelki támaszom volt, apróbb dolgokban és a vásárokon pedig a mai napig besegít a munkája mellett.”
Cukifül és társai
Ami a megélhetést illeti, emiatt szerencsére kevésbé kell aggódnia Vikinek. Szabadkozik is a fotózáskor, amiért csak egy kisebb kínálatot tud mutatni a Horgolmányokból, mert a többit már mind eladta. „Sokszor egy darabom sincs raktáron, annyira elkapkodják őket” – magyarázza. Vásárokra emiatt egy-két kivételtől eltekintve nem is jár, mert pár figurával nem látja értelmét. Általában interneten találják meg őt, a webshopon vagy Facebookon, Instagramon keresztül, de ott sem hirdeti magát, és még így is 3-4 hétre tud rendelést felvenni, hogy minden kérést tudjon teljesíteni.
A legnépszerűbbek a nyulak, a puha testű bárányok, vagy éppen a csörgőkkel, csipogókkal ellátott kis nyuszi és macifejek. De nagy keletje van anyák napján a horgolt cserepes virágoknak – elvégre is tökéletes szárazságtűrők. Viki kedvence pedig egy zöld-kék sárkány és a rókák.
Az odafigyelés, a szenvedély és a személyesség együtt adják a Tarkaplacc helyes kis figuráinak sikerét. Viki naponta általában 8-10 órát horgol, de ennél többet is bír – mint mondja, neki mindig kell valami a keze ügyébe, csak egy helyben ülni és tévézni nem szeret. Van, hogy egy nagyobb, bonyolultabb, öltöztethető figurával egyedül eltölt ennyi időt, de egy kisebb nyuszi másfél óra alatt is megvan.
A minőségre nagy hangsúlyt fektet: a legjobb fonallal dolgozik, amelyek nem szöszölődnek és mosáskor sem eresztik a színüket, a figurákat biztonsági szemmel látja el, amelyeket gyakorlatilag lehetetlen kiszedni a játékokból, így nem jelentenek veszélyt a gyerekekre, de arra is figyel, hogy mindent kétszer varrjon oda, hogy a pici gyerekek se tudják lerágni az egyes részeket.
Viki szerint az egyik legjobb a Horgolmányokban, hogy ha az alaptechnikát elsajátítod, onnantól kezdve bármit el tudsz készíteni. Ő az ún. amigurumi módszert alkalmazza: körkörösen horgol, így egy-egy gömböt kap, amit aztán tud nyújtani, tömőanyaggal megtölteni – ezek adják a figurák egyes testrészeit: a fület, farkat, testet, karokat stb., amiket összevarrva készül el a játék. „Darabokból bármit össze lehet rakni, az alapfigurákat pedig rengetegféleképpen lehet variálni: lehet rá cipőt, zoknit adni, csíkozni, pöttyöt hímezni rá, kisminkelni… végtelen a lehetőség.”
Mint meséli, rengeteg minta elérhető ma már az interneten, sok bábut ő is az alapján készít, de kérésre teljesen egyedi, személyre szóló figurákat is horgol. „Egy lány például egyszer azzal keresett meg, hogy a már öreg kiskutyájáról szeretne egy figurát, ami azután is örök emléket jelentett neki, miután a kutyus az örök vadászmezőkre távozott, de volt, hogy valaki a nagypapája temetésére szeretett volna kérni egy boros kitűzőt. Az ilyen kéréseket mindig nagyon szeretem, mert nem öncélúak, hanem emlékként szolgálnak, így nekem is igazán lélekmelengető érzést nyújtanak.”
Viki egyébként nem csak a Horgolmányokkal foglalkozik: maga is ad el fonalakat, hogy aki szintén szeretne horgolni, az is kedvezőbb áron jusson hozzá, illetve kb. két évvel ezelőtt kézzel rajzolt ékszereket is árul. „Főleg kitűzőket és fülbevalókat gyártok, amiket zsugorfóliából készítek: ez egy speciális A/4-es nagyságú lap, amelynek az egyik fele fényes, a másik matt – utóbbira lehet rajzolni, amit aztán körbe kell vágni, majd sütőben megsütni, hogy kb. negyedakkora, műanyag keménységű lapot kapjunk, amit rá lehet ragasztani az ékszer alapra. Ez egyelőre csak egy kis szeletét teszi ki a vállalkozásnak, mert a horgolás és annak a marketingje szinte minden időmet elveszi. Vásárokon viszont kifejezetten kelendő, mert ha valaki nem akar olyan sokat költeni játékra, akkor is meg tudja lepni egy kis aprósággal a gyerkőcét. Szeretnék egyébként egy picit több időt szakítani majd erre is, és minden mintát kiváltani saját rajzokkal” – mondja.
Ami a jövőbeli terveket illeti, szívesen nyitna babadekorációk, babaforgók készítése felé is, de persze meg kell találni mindenre az időt, mert kiadni növekedés esetén sem szeretné a kezéből a figurák készítését. Hiszen a horgolásban éppen ez a legjobb: hogy azonnal kézzelfogható a munkája gyümölcse. És a személyesség. Erre Viki is nagy figyelmet fordít: minden ajándékhoz igyekszik pár kedves sort is fűzni. És persze a kedves visszajelzések is mindig lélekemelőek: amikor egy anyuka levelet ír, hogy a gyermeke még mindig imádja az évek óta tartós játékát; amikor egy lány, bár már Vikitől inspirálódva maga is belevágott a horgolásba, még emlékbe kér egy Horgolmányt, vagy amikor egy szülő úgy dönt, ezentúl műanyag játékok helyett csak kézműves termékeket vesz a gyerkőcnek, mert azt sokkal jobban fogja szeretni.
Viki szerint ez az, amiért igazán megéri: mert tudja, a Horgolmányok mindig jó helyre mennek és igazi örömet okoznak. És akár olyan örökségekké válhatnak, amelyek majd a következő generációkra hagyományozódnak.
