A múlt héten sajtótájékoztató keretében ismertette terveit az NB I-es tagságot kiharcoló női kézilabda csapat, amely immáron Veszprém Barabás KC néven vág neki a következő, lényegesen nehezebb szezonnak. A hét új szerzemény közül a Vasasból érkező Mocsai Dorottya neve cseng a leginkább ismerősen. Az MKB Veszprém KC vezetőedzőjének lánya követte édesapját, és a fővárosból a királynék városába tette át székhelyét.
– Miért döntöttél úgy, hogy Veszprémben folytatod a pályafutásod?
– Eddig csak a Vasasban játszottam, s ott is csak 2 évet. Nem vagyok egy túlzottan tapasztalt játékos. Az itteni lehetőségnél nagyon tetszett, hogy nem egy olyan közösségbe kerülök, akik már évek óta ott vannak az NB I-ben, hanem egy formálódó együttes, ahol én is több lehetőséget kaphatok. Azt tudom, hogy nagyon kemény munka lesz, de nagyon szimpatikus Gyurka János ambiciózus hozzáállása és az edzésmunka, ami a csapatnál folyik.
– Édesapád személyének mekkora szerepe volt ebben a döntésben?
– Igazából édesapám szerepe kettős volt. Nyilván pozitív, hogy itt van, de abból a szempontból negatív, hogy nagyon nagy lesz a nyomás és az elvárás felém. Összességében persze örülök, hiszen így többet láthatom.
– A három kézilabdás közt szoktak szakmai konzultációk lenni?
– Most voltunk öt napig nyaralni a családdal. Eleinte csak a kézilabdáról volt szó. A bátyámnak a válogatott szereplést követően ez volt az első hét szabadsága. Ő is megjegyezte: „Úristen apu még mindig tud a kézilabdáról beszélni?” – pedig ő már szíve szerint elfelejtette volna erre a két hétre.
– A pályán kívül mivel foglalkozol?
– Most államvizsgáztam júniusban. Testnevelő tanár vagyok (gyógytestnevelő) illetve úszóedző és különböző rehabilitációs tanfolyamokat végeztem. Biztosan nem leszek teljes állású tanár, de remélem, hogy alkalmanként tudok végezni terápiás foglalkozásokat. Természetesen, szeretnék egy kicsit foglalkozni a hivatásommal is.
– Milyenek az első benyomásaid a városról és a csapatról?
– Tudtam, hogy Veszprém nagyon szép város, de ritkán jártam itt látogatóban, és általában akkor is csak az Arénában látogattam a meccseket. A társak közül az újakat ismerem jobban, de remélem, hogy rövidesen mindenkivel sikerül jobban megismerkedni.
– Igazi kézilabdás családban nőttél fel. Próbálkoztál más sportággal is, vagy egyből itt kötöttél ki?
– Nem, 5-10 éves koromig versenyszerűen tornáztam, úsztam. De sok minden mást is kipróbáltam, persze inkább csak hobbi szinten.
– Mi lehet a célotok az első NB I-es idényben?
– Az első évben az lehet a célunk, hogy az utolsó négy pozíció elejére kerüljünk. Szeretnénk, ha év végén nem kellene azon izgulni, hogy kiesik-e az együttes. Utána pedig már lehet építeni a jövő csapatát.
Zatkalik Dávid-Zatkalik Dániel
