Gyorsan leszögezem, a cél egyébként pont ez: minimum minden évben örömünnepre, egy decemberi fesztiválra invitálni a veszprémieket, a régióban élőket meg bárkit, akinek van kedve ilyenkor is felfedezni kisvárosunkat. Leginkább pedig kisebb-nagyobb mértékben minden napot olyan színessé tenni az elkövetkezendő években, mint amilyen a fénnyel festett Óváros tér - Szabadság tér köze volt – de tulajdonképpen a fél belváros, mert ahogy az Utcazenén ragadós a jó példa, és mindenki meg akarja mutatni magát, úgy szombat este is egy kicsit mindenhova jutott az Utcaünnep varázsából.
Ami bebizonyította nekünk, hogy igenis ki lehet csalogatni az embereket télen is a terekre és pezseghetnek úgy az utcák, mint egy nyári fesztivál idején. Hogy a fiatalok itt vannak, és ha izgalmas programot nyújtunk nekik szokatlan köntösbe csomagolva, azt rendkívül értékelik és élvezik.
Szerencsés helyzetben vagyok, mert több országban is megfordulhattam, beleláthattam a hétköznapjaikba, ünnepeikbe, de talán még ennél is szerencsésebb és üdítőbb, amikor itthon látom megvalósulni a kinti jó példákat. Mert amikor először sétáltam végig a fénnyel, zenével, finom falatokkal és nyüzsgő emberekkel teli Óváros téren, az egy kicsit olyan volt, mintha London legnagyobb karácsonyi mulatságába, az óriás vidámparkként üzemelő Winter Wondarlandbe csöppentem volna. És itt most nem a méretekre vagy az attrakciókra gondolok elsősorban, hanem a hangulatra: mindenki ámulatba esve fotózta a díszes ruhába öltözött házakat, a hétköznapok béklyóitól megszabadult emberek táncoltak az utcákon, Dj-pulttá vált az erkély, a máskor üresen kongó épületekbe élet költözött, a jelenlévők pedig majd kicsattantak a jókedvtől.
GALÉRIÁNKAT IDE KATTINTVA ÉRI EL
Apropó, üresen tátongó épületek. Talán az este lehető legjobb ötlete volt kinyitni a rég bezárt üzleteket és épületeket és kirakat mozivá, nyitott műteremmé, csocsóasztalokkal körbevett nappalivá vagy pop-up táncházzá alakítani őket. Mintha egy nagy adventi kalendáriummá avanzsált volna Veszprém ezen az estén, amelynek ablakait épp oly örömmel és izgalommal nyitogattuk, mint a gyerekkori ajándékot: mert minden ablakban egy kisebb csoda várt.
Az elsőben egy kis ír finomság, a másodikban jazz bonbonok, majd egy kis irodalmi, képzőművészeti ajándék és persze karácsonyi ének, alias instant utcazene kávéházba ültetve, a hagyományokat és az újszerűt fuzionálva, remek hangulatot árasztva.
Szóval úgy tűnik, ezen a karácsony előestén nemcsak Mr. Scrooge-hoz kopogtattak be a régmúlt, a jelen és a jövő karácsonyának szellemei, de Veszprémbe is. Ezúttal azonban nem félelmetes hírnökök voltak, hanem valami nagyon jót hoztak: hogy milyen lehetne Veszprém a jövőben.
