Április végén nagyszabású eseményt rendeztek Veszprém környékén. 17 ország közel félezer versenyzője mérkőzött a feltörekvő tájkerékpározás világranglista futamán. Horváth Marcell a verseny keretében zajló Magyar Kupán illetve Magyar Bajnokságban indult közép és hosszútávon, ahol három arany és egy ezüstérmet szerzett. A családi gyűjteményt öccse, Gergő is gazdagította, aki egy arany és egy ezüst medált zsebelt be.
– 2003. óta vagyok tájékozódási futó, ezen belül ismerkedtem meg a tájkerékpározással – meséli az ifjú válogatott. A mai napig egymás mellett űzöm ezt a két sportágat. A tájfutás komoly fizikai munka, ahol futás közben gondolkodni is kell. A tájkerékpár fizikailag még nehezebb, tájékozódásilag viszont könnyebb. Nem is tudnék választani köztük. Egyáltalán nem gyakori, hogy valaki mindkét sportág válogatottjának tagja. Pontosan azért, mert nagyon nehéz a versenyeket összeegyeztetni egymással.
A veszprémi diák naponta két órát edz, s szinte minden hétvégén versenyez. Amikor éppen nem biciklizik, akkor fut. Szabadidejében pedig szívesen indul hegyi kerékpáros versenyeken is. Jelenleg javában zajlik a felkészülése a június végi dániai Tájkerékpáros Európa Kupára, július elején pedig a szerbiai Tájfutó Európa Bajnokságon szeretne részt venni.
A többszörös országos bajnok, és számos nemzetközi sikert elkönyvelt versenyző eddigi legnagyobb sikerét a tavalyi évben aratta, amikor a litvániai Nidában rendezett Európa-kupán a kontinens legjobbjának bizonyult.
– 2007-ben felállhattam az európai dobogó legfelső fokára a magyar váltó tagjaként. Egy évvel később pedig középtávon egyéniben megismételtem ezt, hosszútávon és váltóban pedig ötödik lettem. Mindezt úgy, hogy nálam idősebbekkel kellett felvenni a harcot. Azt az orosz fiút vertem meg középtávon, aki utána minden versenyszámban első lett. Fontosnak tartom a junior vb-n elért 7. helyezésemet is rövidtávon, mert itt nálam akár öt évvel idősebbekkel versenyeztem. A külföldi versenyeken és edzőtáborokban látom, hogy ellenfeleim milyen felszereléssel, biztos klubháttérrel, szponzori támogatással, edzővel érkeznek. Vidéki sportolóként nem tudok részt venni a fővárosi edzéseken, nincs a munkámat nap mint nap irányító tájkerékpáros edzőm. Ennek ellenére ott vagyok az élmezőnyben. Igazán jó volna egyszer kipróbálni, hogy egy olyan csúcsgéppel, mint amilyen az ellenfeleimnek „alapfelszerelés”, mit tudnék produkálni – osztja meg vágyait a versenyző.
