A nyári napforduló ősidők óta számon tartott ünnep a természeti népek körében, sokan sokfelé pedig a mai napig is felelevenítik a hozzá kötődő népszokásokat. Mi idehaza elsősorban Szent Iván-éjként ismerjük, a finnek viszont Juhannusnak, azaz a fény, az éjféli nap és a zászlók ünnepének hívják, amit minden évben a június 24-hez legközelebb eső hétvégén tartanak.
Ilyenkor a sarkkörön túl a nap a horizont felett marad egész éjszaka, az északi népek pedig családjuk körében, többnyire a nyaralóikba elvonulva, vidám mulatozással és makkara, azaz kolbászsütéssel töltik az éjtelen éjnek is nevezett ünnepet. Utóbbira utal a zászlók sajátos használata is: a hagyomány szerint a finn zászlót 18 órakor húzzák fel az ünnepet megelőző napon, és csak másnap 21 órakor engedik le.
Ezt az ünnepet elevenítette fel a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület is, immár második alkalommal: a tavalyi évben a Finnugor Kulturális Főváros programsorozat részeként, idén pedig Finnország függetlenségének 100 éves évfordulójához kapcsolódva valósult meg a rendezvény – mondta el Szamosi Attila egyesületi elnök.
A nap során több színes programmal is készültek, többek között asszonycipelő és csizmahajító versennyel, az este leglátványosabb részeként pedig fáklyás menet vonult a Csónakázó-tóhoz, ahol a hagyományoknak megfelelően egy öreg csónakon máglyát raktak, majd – a szokástól kicsit eltérően, a település legidősebb embere helyett – Porga Gyula polgármester vezénylésével a vízre bocsátották az égő ladikot.
