A napokban már jeleztük, hogy külföldi „kiküldetésen” vagyunk Strasbourgban, ami során bejárjuk az Európai Parlament és Elzász tartomány néhány városába is ellátogatunk, az itt töltött napok alatt pedig igyekszünk minél több mindent megfigyelni.
Két nap alatt persze lehetetlenség lenne kiismerni és megítélni egy egész nemzetet és szokásait, néhány dologról viszont már most határozottan állítom, hogy akár el is tanulhatnánk a franciáktól.
Elvégre is mennyire imponáló, amikor Strasbourgba megérkezve rögvest az első pillanatban utcai táncosokba botlik az ember. Ha semmi mást, de azt igazán elsajátíthatnánk mi is a helyiektől, hogyan használjuk a köztereinket. Mert a franciák bizony használják. És nem csupán arra, hogy a talpukkal koptassák. Legalábbis nem azon az egyféle módon, ahogy nálunk szokás. Egy ilyen picike aktivitástól is, a lüktető zene ritmusától és öt-hat ember táncától képes élettel megtelni az utca. Csak azért, mert néhány fiatalnak kedve volt hozzá. Mert spontának voltak.
No, nem mintha amúgy ne nyüzsögnének az emberek. Igaz ugyan, hogy Strasbourgban nincs az a fajta éjszakai élet, mint ami Antwerpenben vagy Münsterben jellemző, sötétedésig viszont megtelnek az utcák: jó időben rengetegen kiülnek az Ill folyó partjára, pecáznak, beszélgetnek, piknikeznek, de a kávézók és az éttermek sem panganak. Igencsak kellemes így a mézeskalács házak között sétálni, kiváltképp, hogy gyakorlatilag nincs olyan vendéglátóhely, aminek ne lenne valamilyen egyedi cégére, amitől duplán hívogatóak lesznek a kisebb-nagyobb zugok.
Egyébként ha már hívogatásról van szó, utcazenében Veszprém elég verhetetlennek tűnik, legalábbis ha fesztiválról van szó, és a Kossuth utcai aluljáróban is rendszeresen megcsapja a zene fülünket. Remek megoldás viszont, amikor ezt direkt, turisztikai attrakcióként kezdik el használni. Én például kifejezetten azért is szeretek külföldre utazni, mert mindig belebotlok egy-két muzsikusba, ami azonnal megadja a városok alaphangulatát.
Így fest belülről az európai Parlament
És a rengeteg zöld, élő felület. Mert még Veszprém lakójaként is lenyűgöző, mennyi zöldfelület található Strasbourgban. A villamossínek között gondosan nyírva van a fű, a belvárosban is nagyon sok a fa és a bokor, a borostyán benövi a házak falát, a „zöld gondolkodás” pedig az épületek belsejében is megjelenik: az Európai Parlamentben például égig érő paszulyként nőnek ki a földből a zöld leveles indák és fák, amitől a rengeteg üvegfelülettel rendelkező modern épület egy kis melegséget kap.
Szóval nyitottságból talán még tanulhatnának valamit a franciák is, de ez a fajta lazaságuk mégis csak megnyerő.
