Ez egyfelől óriási szám – egy korábbi cikkünkben tudományos forrást idézve azt írtuk, hogy a Földön található ivóvíz-molekulák mennyisége olyan nagy, hogy az emberiség több százezer éves történelme sem volt elég, hogy mindent megigyuk. Ugyanakkor az ivóvíz hozzáférhetősége nem egyenletes, a bolygó népessége pedig ijesztő mértékben növekszik.
Az ENSZ tanulmányai szerint ma minden hatodik ember nem jut tiszta ivóvízhez, és ez a szám a következő évtizedekben csak növekedni fog: 2025-re hárommilliárd ember szenvedhet a vízhiány miatt. Bár a szerencsésebb helyzetű országok (és magunkat is ide sorolhatjuk) lakossága folyamatosan igyekszik visszaszorítani vízfogyasztását, még mindig elképesztő különbségeket találunk, ha körülnézünk a világban.
Mozambikban átlagosan egy főre tíz liter víz jut naponta – ebből kell megoldania mindent, az elfogyasztott mennyiség mellett a főzést, tisztálkodást, mosást, mosogatást. Ahogy azonban Afrika és Ázsia népessége ugrásszerűen növekszik, a vízmennyiség állandó marad, vagyis a kvóta csökken. Hogy kontextusba helyezzük a számot: egyetlen csésze kávé előállításához 140 liter víz szükséges, míg egy kiló marhahús 15 ezer liter víz felhasználásával kerül az asztalra, ha a teljes előállítási folyamatot vizsgáljuk.
Mennyi víz kell egyes termékek előállításához? (forrás: Föld Napja Alapítvány)
A súlyosodó globális ivóvízhiány a szakemberek szerint migrációs válságot idézhet elő. „Az ENSZ Egyetem Környezeti és Emberi Biztonság Intézete szerint 2050-re 50 és 200 millió lehet azoknak az embereknek a száma, akik a klímaváltozás miatt arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat. Sokak szerint azonban ez az érték jelentősen - és tudatosan - alulbecsült, hiszen 2100-ra már több milliárdra lesz tehető azok száma, akik klímamenekültként várnak a tömeges áttelepítésekre, közülük is 3,5 milliárd ember a növekvő tengerszint elől fog menekülni” - írta nemrég az Ecolounge. Hozzáteszik: „az elemzések szerint 2050-re a Föld népességének mintegy fele fog fizikailag vízhiányos területen élni. Jelenleg ez az arány az optimistább becslések szerint 10 százalék körüli. Napjainkban a Föld népességének 40 százaléka számára okoz nehézséget a vízhez való hozzáférés, több mint egymilliárd ember pedig nem is képes biztonságos ivóvízhez jutni, elsősorban a természetes vizek szennyezettsége következtében. Várhatóan még ebben az évszázadban háborúk törnek majd ki a vízért, mely drágább lesz majd, mint az arany.”
A Mad Max-szerű világkép egyelőre disztópikusnak tűnik, de érdemes feleleveníteni, hogy a Nílus-menti országok már 1999-ben is háborúval fenyegették egymást a víz miatt: Egyiptom akkor azt állította, hogy déli szomszédai, Szudán és Etiópia annyira megcsapolják a vízhozamot, hogy „szinte semmi víz nem marad a Nílusban, mire a tengerbe torkollik”, és ha végigkövetjük a folyót a Google térképén a Földközi-tengertől indulva dél felé, valóban azt láthatjuk, hogy a forrás felé közeledve a vízfolyam egyre szélesebb.
A Nílus Szudán északi határánál és kb 700 kilométerrel délebbre
Persze minden nézőpont kérdése. Mondhatjuk, hogy a vízhiány háborúhoz vezet, de nézhetjük ezt az ellenkező oldalról is. Peter Thomson, az ENSZ 71. Közgyűlésének elnöke szerint
ha megfelelő mennyiségű vízhez jutnak az emberek világszerte, akkor béke és biztonság lesz.
Vagyis ha képesek vagyunk globálisan gondolkodni, az erőforrásokban gazdagabb országok pedig lemondanak az anyagi haszonszerzésről, hogy kisegítsék – például ivóvízzel is – a hátrányos helyzetű régiókat, akkor elkerülhető a katasztrófa. Sajnos a történelem eddig nem sok példát hozott arra, amikor lemondunk a pénzről, hogy elkerüljük a háborút.
