A Békés-megyei születésű Arnóczky Pált a városvezetés részéről Némedi Lajos alpolgármester köszöntötte a jelenlegi lakhelyéül szolgáló veszprémi Életöröm Idősek Otthonában.
Arnóczky Pálnak kalandosnak mondható élete volt, a világháború ideje alatt négy évet töltött szovjet hadifogságban, 1956-ban pedig egy zuglói fegyvergyár felnyitásával juttatott több száz forradalmárt fegyverhez, aminek „természetesen” később következményei is lettek. Svájcba volt kénytelen menekülni.
Egészen biztos, hogy az állami kitüntetés annak bizonyítéka, hogy a magyar nép mindig fejet hajt azok előtt, akik az üldözötteket és elnyomottakat segítették- mondta Némedi Lajos, aki szerint Arnóczky emberségből is példát adhat az egész világ számára.
Nem egyszerű megszerezni a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, Arnóczky Pál esetében sem volt ez másképp. Amikor felterjesztették, a Külügyminisztérium, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és a svájci biztonsági szervek is alaposan utánanéztek Arnóczky múltjának, ám mindent rendben találtak.
Kalandos életút
„Arnóczky Mátyás Pál szegény sorsú Békés megyei családban született 1923. február 24-én. A kiváló tanuló fiút a tanító rábeszélésére polgári iskolába íratták, akinek kivételes érzéke volt az elektronikához, telefonműszerész lett. 1943 őszén besorozták katonának. Szovjet hadifogságba került, ahonnan 1947 nyarán szabadult.
1949-ben belép a Honvédségbe. Híradó tiszti iskolát végez, főhadnagyi rendfokozatot kap, mint rádiótechnikai tanár oktat. 1953-1956 között a Műegyetem esti tagozatának hallgatója, itt szerez diplomát és itt is előad. 1954-ben századosi rendfokozatot kap és főtanári kinevezést.
A ZMKA (Zrinyi Miklós Katonai Akadémia- a szerk.) rádiótechnikai tanszékén valamint a Műegyetemen magas színvonalon tanította hallgatóit az 1956-os forradalom kitöréséig. Mint a ZMKA forradalmi tanácsának alelnöke, a Műegyetem forradalmi bizottságának tagja emberéletek sorát mentve kiemelt érdemeket szerzett az Akadémia és a Műegyetem hallgatói körében 1956 tisztaságáért és dicsőségéért. Önéletrajzi munkájában erről -amelyet hamarosan kiadnak könyv formájában -, nagy erővel ír.
A megtorlás elől Svájcba menekül. Távollétében lefokozzák, életfogytiglanra ítélik. Az emigrációban is folytatja tanulmányait, Zürichben újabb egyetemi diplomát (ETH) szerez. Családot alapít, példásan él.
Arnóczky szívesen mesélt életéről a sajtónak
Az emigrációban ’56-os barátaival tovább tartja a kapcsolatot. Kutató, fejlesztő mérnökként pályáját új tudományos találmányok (elektronikai, vasúttechnikai, mélytengeri olajfúró berendezések tervezése, kivitelezése stb.) sora fémjelzi, amellyel öregbítette Magyarország hírnevét is. Adományaival segítette a magyar katonai és polgári tanintézeteket.
1991-ben rehabilitálják, visszakapja rendfokozatát. 1992-ben előléptetik, nyugalmazott mérnök őrnaggyá, majd a forradalom 50. évfordulója előtt nyugalmazott mérnök ezredessé.
2015-ben a szülőhaza szeretete és felerősödő hiánya miatt végleg hazatér Svájcból, és Veszprémben az Életöröm Idősek Otthonába költözik, ahogy hangsúlyozza, mindenképpen magyar földbe szeretne majd nyugalomra lelni”- állt a laudációjában.
A hétfői köszöntésen azt mondta, szereti Veszprémet, és reméli, hogy hosszú, szép életet fog még itt eltölteni. Egyik legfontosabb feladatának 1956 tisztaságának megőrzését tartja.
