Az érintett térségekben a vakcinázás kezdetétől számított huszonegy napig az illetékes járási főállatorvos ebzárlatot és legeltetési tilalmat rendel el azért, hogy a rókák minél nagyobb arányban egyék meg a csalétekbe rejtett oltóanyagot.
A rókák vakcinázását 1992 ősze óta szervezi rendszeresen az állategészségügyi hatóság, évente két alkalommal. A csalétek az embernek kellemetlen szagú, belsejében található a vakcina. A több mint 600 millió forintos költségvetésű program 75 százalékos Európai Uniós társfinanszírozással valósul meg.
A veszettség vírusára a vadon élő és a házi emlősállatok egyaránt fogékonyak. A vadállatok között a fertőzés fő fenntartói a vörös rókák. A magyarországi rókaállomány becsült nagysága mintegy 70 000 egyed. A bevezetett szigorú állategészségügyi intézkedéseknek - ebnyilvántartás létrehozása, ebek kötelező védőoltásának elrendelése - eredményeként az 1930-as évekre Magyarország mentessé vált a betegségtől, azonban a vadállatokban az 1950-es években észak felől újra megjelent a vírus, és az 1970-es évekre az egész országban elterjedt. A vadon élő rókák rendszeres vakcinázásának bevezetését követően az esetszám folyamatosan csökkent, 2005-től 2010-ig évi 10 alatt maradt, 2011-ben már csak 2, 2012-ben pedig 1 denevérből mutatták ki a vírust. 2013 szeptemberében az ország középső részén egy rendellenesen viselkedő rókánál veszettséget állapítottak meg, majd év végéig összesen 24, 2014-ben pedig 23 esetben mutatták ki a vírust Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest megyékben. Az utolsó laboratóriumi megállapítás 2014 októberében történt. Humán fertőződés, megbetegedés nem volt.
