Mint írtam, meg kell mutatni hol és mi történt, kik voltak ott, de néha - ha nem is minden egyes képnél - több is van a háttérben, mint amit a kép maga el tud mondani. Mint amikor egy órát vártunk a semmire, rendesen megáztunk, vagy épp “emlékszel, milyen jó volt a pogácsa az Érsekiben?”. Szeretnék megosztani néhány képet, és azt, mit is jelentenek számomra.
Hol is vagyunk?
Megnyugtató helyszínen jártunk, a Gyémánt Út buddhista közösség veszprémi központjában, ahol Ákos volt a segítségem. Soha nem jártam ilyen helyen. Megnyugtató és barátságos... egyszerűen szép. Ez egy példa csupán, de rengeteg helyen jártam, ahova amúgy be se tehettem volna a lában.
Hol?
Egy nap csörgött a telefon: “le tudsz menni fotózni? Szivárvány van.” – “Hol?” – “Mindenhol!” És szaladtam, mert ki tudja meddig lesz még szivárvány. Spontán rohangálás a városban, találkozás ismerősökkel, elkészülnek a képek. Ezután elégedetten szerkesztem a képeket, és a kattintások igazolják, hogy megérte futkorászni.
Kattintás?
Mi igazolja, hogy jót alkottunk? Online újságnál – a kommenteket és megosztásokat leszámítva – mi lenne más, mint hogy mennyien olvassák? Lehet hatásvadász egy cím, de ami mindig nyerő (tapasztalat): kutya vagy gyerek. Igen, ki kell maxolni a cukiságfaktort! Ugyan ez nem nehéz, hiszen nem csak az olvasót fogja meg, hanem engem is. És erre nincs is jobb példa, mint egy zabálni való, játékos drogkereső kutya!
Futtában
Ha az olvasók sokat kattintanak, hát én is ezt teszem. De remek érzés, amikor egy halom elkészült kép között ott van az az egy, ami miatt megérte. A futógálánkon pár ezer képet csináltunk Zolival, be is telt a memóriakártyám. Amikor megláttam ezt a képet, tudtam, hogy volt értelme várni a futókra.
Jó érzés!
És ha már megvannak a jó képek, akkor mutassuk meg másoknak is. Sőt! Fotózzuk le, ahogy mások nézik. Ez egy klasszikus kiállítás megnyitón készült kép, annyi különbséggel, hogy az én képeim is ki vannak téve. Talán majd ezt a képet is kiállítjuk valahova, és halmozódhat tovább.
Kütyük
Másik jó érzés, amikor a kép tényleg sokkal többet mond nekem, mint másnak. Vagy akár amikor én értem, mi van a helyszínen, miről beszélnek. Mérnökként végeztem, így egy malom átadása során én máshogy látom a berendezéseket, a kórházban a laboreszközöket. De a kedvencem, amikor egy VEAB előadáson (“Élet a Marson”) ugyanazokat a kérdéseket tettem volna fel az előadónak, mint amit a hallgatóság feltett. Jót mosolyogtam.
Mosoly
Akkor pedig mindenki mosolygott, amikor a polgármester megemlítette, hogy az alapkő letétel legjobb része nekik jut, hogy a cementet odapakolhatják. Feltehetően a gyermekek is élvezték volna, még én is.
Karikatúra
Mintha csak az lenne, pedig egy átlagos nőnap. Rendőrők várják az érkező hölgyeket virágcsokorral. Itt is volt mosoly bőven...
Kivárás
Ha már a kivárás: mikor sül el az ágyú? Nem tudtam. Beállítottam a fényképezőgépet és kattintottam, pontosan akkor amikor megijedtem a dörrenéstől...
Zene
Mert nem csak fegyverdörrenés lehet, ha vannak ott katonák, zene is. Valahogy mindig örömmel tölt el, ha látom a légierő zenekarát. Vigyázzban állás és a Himnusz. Ez megszokott, ha ott vannak. De én nem csak erre gondolok. Hallották már őket jazzt játszani? Isteni!
Egészen más...
...mint a Himnusz és a jazz: város és falu. Megnéztük milyen is, amikor kiadó egy falu. Nincs is jobb csapatkovácsoló, mint egy közös trip videóforgatással egybekötve.
Csapat
Mert jó csapatban dolgozni! Néha nehézkes elférni, legyen szó megemlékezésről, vagy választásról.
Emlékezés
Végezetül a lényeg: emlékezzünk! A kép segít. Ha ránézünk feltörnek az emlékek. Nem csak mi emlékezünk rá, hanem más is, aki megnézi a képet és ott volt. Eszébe jut az a pillanat, ami akkor és ott történt. Érzi azt, amit akkor érzett. Ezek szerint sikerült megörökíteni a pillanatot. Nem ez volt a cél? :)
