No nem a szerkesztőség kezdett csomagolni - bár tudjuk, vannak néhányan, akik szívesen kilőnének minket a világűrbe, a soha viszont nem látásra! Valójában arról van szó, hogy éltünk egy lehetőséggel, amit a NASA kínált fel.
A Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal mindenki számára lehetővé tette, hogy beküldje a nevét egy online aláíróíven keresztül (a név mellett az országot, irányítószámot és mail címet kell megadni). Az adatokat aztán elmentik egy mikrochipre, amit elhelyeznek az Orion űrhajón.
Az Orion először december 4-én száll fel egy 4,5 órás tesztrepülésre, mely során kétszer megkerüli a Földet, majd nagyjából 32000 km/h sebességgel, több mint kétezer Celsius fokra hevülve keresztülhalad az atmoszférán, és belezuhan a Csendes-óceánba.
Nem ez lesz azonban a nevünk utolsó útja, a mikrochipet újabb NASA-küldetéseken is megröptetik majd, és végül a Mars-expedíción a szomszéd bolygóra is elküldik. Aki szeretné, hogy hozzánk hasonlóan az ő neve is ott legyen már az Orion első tesztjén decemberben, az október 31-ig regisztráljon a fent megadott linken - az ez után csatlakozók már csak a későbbi utakon "vehetnek részt".
Én azért szkeptikus vagyok
Mármint a Marsraszállással kapcsolatban. A hatvanas években, miután először süppedt emberi cipő egy másik égitest porába, mindenki a rohamos fejlődésben hitt: hogy az ezredfordulóra már bázisaink lesznek a Holdon, és ha a nagyközönség még nem is, de kutatók - az Antarktiszhoz hasonló módon - rendszeresen hosszú hónapokat töltenek majd égi kísérőnkön. Nem így történt, 1972. óta nem jártunk a Holdon. Most pedig mindenki azt várja, mikor küldünk végre embert a Marsra?
Csakhogy ez az utazás legalább fél évet venne igénybe, kérdéses, hogy egyáltalán az útra elegendő élelmet magukkal tudnának vinni az űrhajósok, nem is beszélve arról, hogy utána életben kellene maradniuk a bolygón, ami nem a búzamezőiről és csirketelepeiről ismert. Arra ugyanis esélyük sem lenne, hogy hazajöjjenek, csak az odautat vagyunk képesek megoldani, aki önként jelentkezik a túrára, az soha nem térhet vissza a Földre, élete hátralévő részét a Marson kell leélnie. Már ha eljut odáig, és nem hal bele a sugárzásba, vagy nem sikerül félre a hibernálás. Arról nem is beszélve, hogy egy modellkísérlet szerint 68 nap után mindenki megfulladna.
Aki szeretne fulladás és halálos sugárzás nélkül ismerkedni a Mars felszínével, az a Google Térképén megteheti.
Ami pedig a Vehir első repülését illeti, bő egy hónap múlva természetesen arról is be fogunk számolni.
