Veszprém kapcsán szinte mindenki a Tűztoronyra, várra, állatkertre gondol, pedig ezen túl is vannak látnivalók, érdekességek. Most eltérünk a megszokottól és alternatív ötleteket kínálunk, melyekhez a humor elengedhetetlen.
Kocsmatúra a Dózsavárosban, Jutasi úti lakótelepen
A gasztronómia nélkül nincs turizmus. Enni, inni kell! Legtöbben szinte ez alapján minősítik, kategorizálják kirándulásaikat, utazásaikat. Mi most nem a veszprémi zászlóshajókat: Villa Medici, Chianti vagy éppen az Olivát mutatjuk be, hanem ezeknek az ellenkezőjét, a túlélő kocsmákat.
Veszprémnek két érdekes színfoltja van ezen a területen. Az egyik a Dózsaváros. Itt még találni igazi kocsmákat. Gondolok az Orgonára, Bagolyra, az egykori Hullamosóra. Itt nincs modern dizájn, plazmatévé, fantázia névre hallgató ételek, sommelier (borszakértő) által válogatott prémiumborok. Itt a kőkemény valóság van, az, amire a helyi törzsközönségnek szüksége van. Tömény, sör, bor szentháromság uralja a kocsmákat. Sörnél találkozhatunk Kőbányai világossal, becenevén: kőhányással. Töményeknél a már elfeledett császárkörtével. A borról ne is beszéljünk. Pontosabban nem nagyon beszélhetünk róla. Igaz, van fehér, vörös, sőt esetenként rozé. De ezeknek a származási helyét ne firtassuk. Fröccsborok a javából. Vagyis tisztán fogyasztani nem életbiztosítás. Ételek terén maximum meleg szendvics, pogácsa, vagy a kocsmában vásárolható ropi a kínálat.
De mindenért kárpótol a közönség. Ezek férfihelyek. Nők ritkán jönnek ide. A témák és a hangulat is a férfiakhoz van szabva. Lehet beszélgetni fociról, nőkről, feleségekről (feleség és a nő nem egyazon kategória!), politikáról.
A Jutas egy másik világ. Egy másik sajátos világ. A faluról, kertes házakból betelepültek igényelték a kocsmákat. Ezek a kis kuckók – méretük miatt igaz ez az állítás – az emeletes házak oldalában, aljában jöttek létre. Mert azt a magyar ember tudja azt a örök bölcsességet, inni muszáj. Sör, bor, tömény itt is a kínálat. Egy kicsit színesebb környezetben, zenegéppel kiegészítve lehet fogyasztani, és beszélgetni. Mert az igazi cél a magány pótlása. Ilyen szempontból az egészségügyi kormányzat támogathatná ezeket a helyeket, mert egyfajta lelki segély központokként üzemelnek.
Egyik közeg sem könnyű, egyik közeg sem befogadó. Elsőre nehéznek tűnnek, de ha az ember képes egy órát eltölteni itt, akkor sok-sok élménnyel gazdagodik. Ajánljuk magányosoknak, csoportoknak, fiataloknak, időseknek egyaránt.
Egészségtúra
Manapság a turizmus egyik húzóágazata az egészségturizmus. Szeretnénk minél jobban, minél többet élni. Ebben segít az SZTK túra. Szakszervezetek Társadalombiztosítási Központja, ezt jelenti az SZTK. Ma már úgy ismerjük, hogy rendelőintézet, amit a Komakút téren találhatunk meg.
Itt mindent megtudhatsz az egészségügyről. Kritika, alternatív javaslatok, orvos ismertető egy helyen. Minden, amire szükséged lehet. Elég csak nyitott fülekkel és szemekkel leülni egy-egy váróban, aztán csak úgy jönnek az infók. A környezet sem semmi. Egyfajta retró hangulattal találkozhatunk. Valójában nem is retró ez, hanem a kőkemény valóság, egyfajta stílusrétegek, amik az évek során egymásra rakódtak. Kézzel, géppel írott feliratok vegyesen, különböző színű ragasztokkal egymásra helyezett cetlik tömkelege. Egykori fehér falak. A mellékhelységekről ne beszéljünk. Azt látni, tapasztalni kell.
De nem ez a lényeg, hanem az információ, amivel itt találkozhatunk. Egy órán belül a rendelő orvos minden gyengeségét, erősségét, magánéleti történését ismerhetjük.
Ha még plusz információra van szükségünk, akkor sétáljunk fel a Kossuth utca tetejére, ahol a háromdimenziós nyugdíjas Facebook működik. És csak hallgassunk, és kérdezzünk. Amit nem tudtunk meg a rendelőintézetben azt megtudhatjuk itt.
Sok sikert, és még több élményt kívánunk önöknek. Ötleteiket várjuk a szerkesztőségben.
