Nyomukba eredtünk hát a veszprémi emoknak, hogy megkérdezzük, szerintük mennyire igazak a hiedelmek, amik a hírekben vagy a szülők között terjednek. Az elnevezés egyébként az angol emotional szóból ered, jelentése: érzelmes.
Állítólag sok a depressziós, öngyilkos haljamú köztetek... - tennénk fel első kérdésünket, azonban a nevetésük belénk fojtja a szót. Tehát egy hiedelmet el is oszlattunk: az emosok nem szomorúbb társaság, mint bárki más. Csak az elvetemültek - vagy ahogy ők mondják: a hardcore emosok - vagdossák magukat - válaszol az egyik, huszas éveiben járó srác. Természetesen van, aki egész nap a szobájában ül, mert nem látja értelemét jobb dolgokkal foglalkozni - mondják nagy egyetértésben -, a stílus kedvelői azonban egy valami miatt jogosan lehetnek bosszúsak: kevés a hely, ahová mehetnének, ahol szórakozhatnának. Havonta egy, talán egy-két ilyen stílusú koncert, de általában azok sem a Veszprémben, így legtöbb idejüket az utcán, barátaikkal vagy házibulikban töltik. Amikor a külsejükről faggatjuk őket, nem lepődnek meg. A fekete ruhák, a halálfejes minták és az egyenesre vasalt haj gyakran ellenszenvet vált ki az emberekből - mondják. Míg a rock vagy a punk kedvelőit inkább csak messziről figyelik az emberek, addig őket gyakran betalálják, pedig alapvetően igyekeznek kerülni a konfliktust. Sok a vékony, gyengébb testalkatú emos, így ha valaki nem a barátnőjével sétálgat, a smink miatt azonnal melegnek nézik. A legtöbb balhé és gúnyolódás is ebből adódik, és nem kímélnek minket - teszi hozzá a társaság egyik 16 éves tagja - Pedig mi sem vagyunk gázabbak azoknál a diszkós arcoknál, akik rózsaszín ingben, csupaszra gyantázva, puszival köszöntik a haverjaikat.
A félreértelmezett jelenség, és az ebből fakadó irreleváns szülői aggodalom vagy tiltás probléma lehet. Mindig akad valami, amit a gyerekekre veszélyesnek lehet nyilvánítani, így volt ez annak idején az internettel, a szerepjátékokkal, a rock'n'rollal is. A média pedig szívesen felnagyít egy-egy egyedi, negatív esetet.
Szerkesztőnk, ha emo lenne
