Alvin és a Mókusok - 15 év

A szórakozóhelyen még zajlott a hangpróba mikor oda értem, de már fel-felbukkant a bejáratnál egy-egy csoport tarajos-tüskés-piercinges fiatal. Punkok. Veszprémben már rég nem láttam belőlük ennyit egy helyen. Kíváncsi voltam, a koncerten is ők lesznek-e többségben, vagy konszolidáltabb megjelenésű társaik. Vége a beállásnak, végre bejuthatok. A menedzser, Marsi László bekísér a „szentélybe”, ahol a csapat épp energiát gyűjtött az estére. A gyors bemutatkozás után Vikivel odébb ülünk, hogy elkészülhessen az interjú.

- Hogyan telt az elmúlt év?
- Nagyon sok munkával! Ebben az évben van az együttes 15. születésnapja és ez az átlagosnál is több munkát jelent. A koncert körút fellépésein túl erősen dolgozunk, hogy időre elkészüljön a nagylemez. A nyáron minden nagyobb fesztiválon felléptünk.

- Az Utcazenén nem voltatok, miért?
- Nem tudom, terveztük, de ez a menedzsmenten is múlik. Remélem a következőn már fellépünk.

- Mi a helyzet a magánélettel?
- Igazából nincs túl sok szabadidőnk. A zenélés mellett a saját lemezkiadónknál is rengeteg munka van, a web-shop, album és videoklip készítések.

- Mit gondolsz, hogy áll most a punk-zene szekere?
- Az utóbbi időben tényleg volt egyfajta visszaesés. De mára a hullám emelkedő szakaszában járunk. Egyre több új együttes jelenik meg, bár keverednek a stílusok, a rock vagy épp a rap irányába. De ez mindenhol így van, és ezzel nincs baj. Szerintem a 2000-es évek mélypontja után most ismét virágzik a punk.

- Mi a helyzet undergrounddal? Mekkora a konkurencia?
- Az utóbbi időben tényleg megerősödött ez a stílus. De ettől függetlenül nem konkurencia, hiszen aki eddig szerette a punkot, ezután is fogja és mellette hallgathat más stílust is. Igaz, az undergroundnak komoly reklámot ad az új zenei közszolgálati rádió, ahová mi is szeretnénk bekerülni, de ennek egyenlőre vannak akadályai. A menedzsmentünk dolgozik rajta, hogy bejussunk, de persze nem erőltetünk túl semmit. Az MTV-n adják a videoklipeinket, nemsokára kész lesz az új is.

- Mi a véleményed az emo-ról?
- Nem igazán van róluk véleményem, mert nem sokat tudok róluk. Nem ismerem a szellemiségüket. Annyit tudok elmondani, hogy nekem nem tetszik, ha a fiúk festik magukat, de sok lánynak igen. Hiszen rengeteg együttes festi magát, lásd Greenday. De szerintem az én egyik kedvenc együttesem, a The Cure is emos volt, csak rájuk nem mondta senki. Lényeg, hogy nincs semmi bajom az emoval.

- Ti a punk melyik vonalát erősítitek?
- Mi sohasem a punk szakadt oldalát képviseltük sokkal inkább az úgynevezett Kaliforniai vonalat erősítjük, ez inkább az úgynevezett deszkás-punk. Ez a külsőnkből is egyértelműen látszik. A közönségünk is erősen konszolidálódott az utóbbi években, és valamennyire mi is változunk velük.

- Mi a helyzet a torrentezéssel, internetes zeneletöltéssel?
- Ez nagyon rossz, súlyos gondokat okoz. Hatalmas bevétel kiesést jelent mind az együttesnek, mind a kiadónak. De ez ellen nem sokat lehet tenni. A lemezeinket kiadjuk ugyanúgy, hiszen tudjuk, hogy akik igazán szeretnek minket, azok meg fogják venni. Emellett a honlapunkról le lehet tölteni néhány zenét, amiből részben megismerhetnek minket.

- Hogyan zajlik le egy koncert? Bármelyik számotokat el tudjátok játszani?
- Régebben nem volt műsortervünk, azt játszottuk, amit a közönség hallani akart. De rájöttünk, hogy ez így nem a legjobb. Terelgetni kell őket, a koncerten szerepelnie kell a slágereknek és az új eddig ismeretlen számoknak is, amiből slágerek lehetnek. A közel 130 számunkból bármelyiket el tudjuk játszani hibákkal. Ahhoz, hogy tökéletes legyen, előtte azért el kell próbálni többször.

Nem sokkal később magam is megtapasztalhattam, milyen is egy jó koncert, ebben a stílusban. A zene nagyon jó volt, szépen váltakoztak az ismert és kevésbé ismert számok, egy percig sem hagyták leülni a hangulatot, sem leállni a közönséget. Akik között alig volt egy-két tarajos-tüskés-piercinges punk!

A zenekar honlapja.