„A régi ember az életet Isten ajándékának tartotta, és akképpen is becsülte meg. A gyermek áldás volt számára, a Galga-mentiek hitében vele napocska, csillagocska születik világra, Isten teremtő és megtartó szeretete.”
Molnár V. József művészettörténész, néplélekrajz-kutató 1930. március 17-én született Cserhátpusztán. 1956-os tevékenysége miatt két és fél évet töltött börtönben, utána nyomdászként dolgozott, majd festőművészként, grafikusként, valamint a Műszaki Könyvkiadó szerkesztőjeként tevékenykedett, onnan ment nyugdíjba. Az 1970-es évek óta mindmáig a szerves műveltség kutatója és krónikása, számos egyetem és főiskola tanára, több mint két tucat könyv szerzője és társszerzője, emellett folyamatosan előadásokat tart szerte a Kárpát-medencében. 1956-os múltja miatt kizárták az ország összes egyeteméről, így csak 1999-ben szerezhetett diplomát a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemén, ahol ugyanabban az évben doktorrá avatták. 2012-ben Magyar Örökség Díjjal ismerték el több évtizedes munkásságát.
