Az időszámításunk előtt 480 és 406 között élt Euripidész a klasszikus görög tragédia-irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveiben gyakran dolgozta fel, hogyan válik értelmetlenné az ember küzdelme az istenek pillanatnyi szeszélyei miatt. Gondosan megrajzolta karaktereinek lelkivilágát. Az ember vívódásait szívesen ábrázolta olyan közismert mondakörökbe illesztve, mint Héraklész története vagy a trójai háború időszaka.
Modri Györgyi, Szalma Tamás és Dominek Anna
Az Iphigeneia Auliszban is a trójai mondakörhöz kapcsolódik. A dráma a görögök hadba indulásának közvetlen előzményeit meséli el: a hellén hajók Aulisz öblénél vesztegelnek a jó szélre várva. Hogy Artemisz istennő kegyét elnyerjék, a seregek vezetőjének, Agamemnónnak fel kell áldoznia lányát. A történetben olyan mindenki által jól ismert szereplők tűnnek fel, mint Akhilleusz vagy Menelaosz, akik mind állást foglalnak a kegyetlen szertartással kapcsolatban.
Kéri Kitty és Trokán Anna
A színművet Szinetár Miklós rendezésében láthatja a veszprémi közönség. A nyolcvan éves, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari díjas rendezőt a színház csütörtöki médianapján kérdeztük.
Szinetár Miklós
– A programfüzetben önt társszerzőként tüntették fel a darabnál. Milyen mértékben nyúlt hozzá a klasszikus drámához, és miért tartotta szükségesnek, hogy egy kicsit átalakítsa?
– Két okból láttam ezt szükségesnek. Egyrészt beiktattam egy narrátort, aki segíti a nézőket a történet megértésében. Enélkül a jelenetek egy jelentős részében a néző nem tudna tájékozódni. A másik pedig, hogy bár nagyon sok mindent megtartottam Devecseri Gábor fordításából, mégis szükségesnek éreztem az egyszerűsítést. Hogy egy példát mondjak: Tróját a darabban háromféleképpen is nevezik, minden szereplőnek több neve is van. A korabeli közönség tudta ezeket a variációkat, mára azonban ezek kevésbé közismertek. Emellett húzásokkal éltem, a darabot tömörítettem. Így a játékidő egy óra huszonöt perc, amit szünet nélkül végig lehet csinálni. Kimaradtak azok a korabeli célzások, amik a mai közönség számára nem érthetők, így sikerült a lényeget kiemelni, letisztítani.
– Mennyiben más ezt a darabot egy ilyen kis térben színpadra állítani, mint nagyszínházi környezetben?
– Ennek a darabnak a főszereplője a színészi játék és a szó. Ez egy kisebb térben nyilvánvalóan jobban érvényesül, bár szerintem ezekkel a színészekkel nagy színpadon is menne a dolog.
