A híres emberek élete – legyen szó bármilyen sztárokról, művészekről, tudósokról vagy esetleg politikusokról – mindig érdekesebb, mint a „hétköznapi” embereké. Kíváncsiak vagyunk, hogyan viselkedtek gyerekként, hogyan élték és élik meg azokat az időszakokat, amikor rejtve vannak szemünk elől. A róluk nyilvánosságra kerülő személyes dolgok segítenek indítékaik, gondolkodásmódjuk, jobb megértésében, személyiségük jobb megismerésében.
Így vagyunk talán Jézussal is. A Bibliában sajnos viszonylag keveset olvashatunk Jézus életének első harminc évéről. Pedig milyen jó volna tudni, hogy milyen gyerek volt ő, hogyan viselkedett – hétköznapian, mint minden gyerek, vagy már akkor is egészen különleges dolgokat tett. De kár ennyire előreszaladni, hiszen a gyerekkor előtt érdemes tisztázni Jézus születési körülményeit.
A Bibliában található négy evangélium (olyan könyvek, amelyek Jézus életét dolgozzák fel) közül kettő említi Jézus születésének körülményeit. Mind a kettő, Máté és Lukács is Betlehemet jelöli meg Jézus születési helyeként. Betlehem Jeruzsálem szomszédságában található, mára a két város szinte teljesen egybeépült. A város nevének jelentése pedig a kenyér háza. Jézus születési idejének meghatározása első ránézésre semmilyen nehézséget nem jelent, hiszen születésével kezdődik az időszámításunk. Igen ám, de ez az időszámítás Jézus születése utáni 6. századból való, s mára már egészen bizonyos, hogy ennek készítői néhány évet tévedtek. Segítségünkre siet azonban Lukács evangéliuma, miszerint Jézus Augusztusz császár idején, Heródes helytartósága alatt született. Augusztusz császár Kr.e. 27- Kr.u. 14-ig uralkodott, Heródes pedig Kr.e. 37-4-ig uralkodott. Így Jézus legkésőbb Kr.e. 4-ben születhetett. Máté számol be egy különleges csillag megjelenéséről, amit általában a Jupiter és a Szaturnusz egybeesésével magyaráznak. E jelenség Kr.e 7-ben és Kr.e. 5-4-ben volt látható. Mindezeket az adatokat egybevetve elmondhatjuk (bár ez így meglehetősen furcsán hangzik), hogy Jézus Kr.e. 6 és 4 között született.
Itt érdemes megemlíteni, hogy a Jézus név egyáltalán nem egyedülálló a Bibliában. Az Ószövetségben két olyan könyvvel is találkozunk, amely hasonló nevű emberekről kapta a nevét. A görögül íródott Sirák fia Jézus könyve a Kr.e. 2-3. évszázadban keletkezett bölcsességi iromány. E név héber megfelelője a Júzsue – Józsue könyvében olvashatunk a zsidók dicsőséges honfoglalásáról. Jézus nevének jelentése pedig: Isten megszabadít. Mint a Bibliában nagyon sokszor, Jézus neve is beszédes név, amely magában hordozza viselőjének küldetését.
Mind a négy evangélium arról számol be, hogy Jézus Názáretben nevelkedett. Ez az akkoriban néhány házból álló falucska Betlehemtől több mint 100 km-rel északabbra fekszik. Máté evangéliuma arról számol be, hogy Jézus családjának el kellett menekülnie Betlehemből Egyiptomba, ahonnan később nem Betlehembe költözött vissza, hanem Názáretbe. Ezzel szemben Lukács szerint Jézus családja Názáretben lakott, csupán egy népszámlálás miatt tartózkodtak Betlehemben Jézus születésekor. E két történet gyökeresen ellentmond egymásnak, így ma már nem tudjuk pontosan, hogyan került Jézus családja Názáretbe. E kis falu talán azért lehetett vonzó Jézus családjának, mert csupán 8 km-re feküdt Szeforisztól, egy akkoriban épülő hellenista várostól. Ifjú éveiben valószínűleg Jézus is részt vett e város építésében, hiszen ő mesterségét tekintve faanyagokkal dolgozó építész volt. Jézus tehát éveken keresztül „ingázott” faluja és kora egyik legmodernebb városa között. Későbbi éveiben azonban e városi múltból semmit sem fedezünk fel nála. Ő tudatosan választotta a természetközeli, falusi életet a városi kultúra és nyüzsgés helyett.
Jézus fiatalkoráról a Bibliában található négy evangélium közül csak Lukácséban olvashatunk; ő is csupán egyetlen egy történetet oszt meg olvasóival:
Lk 2
41 Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. 43 Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. 44 Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. 45 Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. 46 Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. 47 Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. 48 Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk." 49 Ezt felelte: "De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?" 50 Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. 51 Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. 52 Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, s kedvességben Isten és az emberek előtt.
A kutatók többsége szerint ez a történet nem állja meg a történelmi hitelesség próbáját. Szerintük Lukács azért mondja el e történetet, mert ezzel szeretne rávilágítani Jézus kilétére. Egy olyan történetet mond el Jézusról, ami valószínűleg nem történt meg, de megtörténhetett volna. E kérdést végérvényesen eldönteni nem lehet. Ha azonban komolyan vesszük Lukács elbeszélését, látjuk, hogy Jézus bár felismerhetően kitűnik társai közül – nem véletlenül marad a templomban, nem véletlenül csodálkoznak okosságán kora vallási vezetői – mégis az egyszerűséget, az engedelmességet választja. Nem lesz belőle gyereksztár, nem tesz lépéseket azért, hogy „felfedezzék”, hanem beilleszkedik családja körébe.
A Biblián kívül fennmaradt Jézusról szóló elbeszélések között számos olyan történetet találunk, amely Jézus gyerekkorával foglalkozik. Könnyen megállapítható, hogy e történetek nem tartalmaznak olyan információkat, amelyek történelmileg hitelesek volnának, hiszen mindegyikük kicsit giccsesen mutatja be a gyermek Jézus „isteni csíntevéseit”. Ízelítőül érdemes egy ilyet is elolvasni:
Egy napon az Úr Jézus együtt futkározott, játszadozott a fiúkkal, és éppen egy Szálem nevű kelmefestő műhelye mellett haladtak el. A műhely telis-tele volt festeni való posztóval. Belépett az ajtón az Úr Jézus, felemelte a nagy halom szövetet, és egy indus kék festékkel csordultig telt hordóba merítette. Ekkor érkezett oda Szálem, és a kárba veszett anyag láttán nagy hangon kiabálva így korholta az Úr Jézust:
- Mit tettél velem, Mária fia? Szégyenbe hoztál az egész város előtt, hiszen mindenki a számára megfelelő színt szerette volna, te pedig idejöttél, s mindjárt tönkretettél mindent.
- Amelyik szövet színét meg szeretnéd változtatni – felelte az Úr Jézus –, azt megváltoztatom neked.
És már kezdte is kiszedegetni a végeket a hordóból; mindegyik olyan színű volt, amilyent a kelmefestő kívánt. Így szedte ki mindet az utolsó darabig.
Ebből a történetből is látszik, hogy itt nem valamilyen „eltitkolt” eseményről van szó, amit bizonyos körök nem akarnak nyilvánosságra hozni, hanem egyszerű történetekről, amelyek a maguk módján próbálják bemutatni Jézus istenségét.
Jézus gyermekkorával kapcsolatban tehát sok olyan kérdésünk marad, amelyre nem találunk kielégítő válaszokat. Meg kell elégednünk néhány homályos adattal, amelyek értékelése és értelmezése mindig is vitatott marad. Itt szembesülhetünk azzal, hogy a Biblia nem a kíváncsiságunk kielégítésére íródott. Jézus gyerekkoráról csupán azt tartja fontosnak, hogy ő is kora gyermekeként nőtt fel, mindenben hasonlóan kortársaihoz. Ez a hasonlóság egyszerre teszi őt egészen közelivé, hiszen nem találtunk benne szinte semmi különöset, s ugyanez a hasonlóság teszi őt egészen távolivá, hiszen olya keveset tudunk az akkori emberek hétköznapjairól. Ez a kettősség viszont úgy tűnik, hogy örökké megmarad: Jézus mindig is egyszerre közeli és távoli, érthető és érthetetlen. E paradoxon feloldása meghaladja képességeinket. Nem marad más, mint közelebbről megismerni életét és tanítását, miközben rádöbbenünk arra, hogy minden ember – így saját életünk is – egyszerre érthető és érthetetlen, közeli és mégis távoli.
