Fél évszázad a levegőben

2008. szeptember 6. 12:32

A 87. Bakony Harcihelikopter Ezred idén ötven éves lenne. E fél évszád nehézségeire és örömeire emlékeztek szombat délelőtt veteránok és a repülésben még mindig szolgálók. A néhány éve megszüntetett egység volt ezredese és alezredese felelevenítették történetét, és a Magyar Honvédség és Veszprém város képviselőivel együtt koszorút helyeztek el az ezred megszüntetésekor emelt emlékműnél. Kövesse a Vehirt a Google keresőben Válassza kedvenc forrásának, és előrébb kerülnek a híreink Beállítom

Három évvel ezelőtt avattuk ezt az emlékoszlopot, amelyet a dicsőséges 87. Bakony Harcihelikopter Ezred emlékére emeltünk - kezdte Simon-Jójárt Sándor, nyugalmazott ezredparancsnok a Légierő Indulója elhangzása után - Kevesen vannak, akik születésétől a mai napig az emberöltőnyi történelem tanúi lehettek. Az ezred ebben az évben töltené be 50. születésnapját, ha 5 évvel ezelőtt a hozzáértők kedvezőbb döntést hoztak volna. Személyi állományának, technikai eszközeinek egyes részei Szolnokra, más részei Pápára kerültek. A kiképzett állomány többsége korkedvezményes nyugállományba vonult, de voltak, akik ezt nem tehették meg, így munkanélkülivé váltak.
Az 50 év történéseiről kronológiai sorrendbe szedve oktalanság lenne szólni -folytatta-, ám a feladatok közül néhányat érdemes megemlíteni: kutattunk és mentettünk földön, vizen, levegőben; részt vettünk gyakorlatokon, kiképzési, és hadműveleti repüléseken; lőttünk rakétával, géppuskával, bombáztunk az ország gyakorlóterein. Repülő és ejtőernyős katasztrófa során elveszítettük 20 bajtársunkat, róluk főhajtással, kegyelettel emlékezünk meg. Örökre őrizzük meg az elmúlt aktív évek emlékét, és gondoljunk szeretettel a 86. Szolnok Helikopter Bázis állományára, kívánjuk nekik hogy sikeresen vigyék tovább az elődök katonai repülés iránti elkötelezettségét.

Simon-Jójárt Sándor ezredes és Kovács József alezredes

Száz éves a repülés története, hetven éves a magyar repülésé, és ötven éves anyaezredünk története - vette át a szót Kovács József, nyugalmazott alezredes - Azok a veteránok, akik elkezdték, most hetvenes éveik végén, nyolcvanas éveik elején járnak. Honthy Hanna még ezt énekelte: "Egy Blériot nevû fantaszta akadt, géppel repül a nap tüze alatt. Megesik, hogy leesik. Én nem értem, ebben mi a sikk!?", és három dologban biztosan igaza volt: aki a repülést választja, az fantaszta, gépével egyet alkot, és olykor leesik. Az akkoriban fiatal, gramofont hallgató fiúk nem is gondolták, hogy a történelem őket jelölte a magyar repülés létrehozására, és fejlesztésére. Előkészítették Farkas Bertalan repülését, megépítették azokat a helikoptereket, melyek annak idején maguk mögé utasították még a szuperhatalmak szupergépeit is - mondta, majd felolvasta Veterán repülők, repülő veteránok című versét.

Az Il Silenzio elhangzása előtt az emlékműnél koszorút helyezett el:

Debreczenyi János, Veszprém Megyei Jogú Város polgármestere
Simon-Jójárt Sándor, 87. Bakony Harcihelikopter Ezred nyugalmazott parancsnoka (1985 -1993)

Lamos Imre, a 86. Szolnok Helikopterbázis parancsnoka

Szűcs Pál, mérnökezredes
Kovács Sándor, ezredes
Simon Gyula Mátyás, alezredes
az 54. Veszprém Légtérellenőrző Ezred nevében

Juhász János, nyugalmazott ezredes
dr. Csutorás Gábor, nyugalmazott alezredes
a Magyar Tartalékosok Szövetsége Veszprém megyei szervezetének elnöke és alelnökeként

Horváth Alajos, nyugalmazott őrnagy
a Corvin Alapítvány kuratóriumának tagja

Oláh József, alezredes
Garai Ferenc, őrnagy
a Honvédszakszervezet Veszprém megyei szervezetének nevében

Gödri Dezső, nyugalmazott alezredes
Lipka Miklós, nyugalmazott zászlós
a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete nevében